Molnár Katalin
Ahol én éltem

Olyan világban éltem én hol

fehérhasú halacskák lebegtek

fénytelen vizek tetején

madarak némán zuhantak alá

összeroskadtak régi szép

szökőkutak paloták

gépek zúgtak füstöltek

s fekélyben forogtak

mindenféle népek

Olyan világban éltem én hol

ragyogó szeméthegek pala-

sötét égre emelkedtek

szemét koszorúi a fák hegyén

olajak pestise halálos ölelésbe

vonta földünk ékszereit mind s

végtelen partokon haldokolnak

védtelen

Olyan világban éltem én hol

meggyalázták a kutakat

szentélyek kapuit megrontották

tejfehér falakra leprás igéke

mázoltak másajkúak ellen

 

Olyan világban éltem én hol

bíborpalástban nevetve járt

a kasztrált agyú Erőszak s

összetört a libellák álma