Nagy Kornélia
Félszárnyú angyalok

A hagyomány és a megújulás küzdelmei napjainkban

 "Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt"
(Arany János: Toldi estéje).

Életem egyik legmeghatározóbb élménye röviddel azután ért, hogy nagyapám kezembe adta ezt a Bibliát, és felolvastatott belőle egy részletet: "Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívedet, mert onnan indul ki az élet!" (Példabeszédek 4,23).

A Biblia nagy óvatosságra int az érzelmeink odaadását illetően, mert a szívünk az egész életünket befolyásolja. És nagyapám mélyen hitt ebben. Pedig neki még lehetősége sem volt párja megválasztásában, hiszen akkoriban a szülők egyezsége során köttettek a házasságok, amelyek gyakran még gyermekkorban létrejöttek.

A házasság fogalmának értelme azóta megváltozott: két különböző nemű ember(?) szabad akarattal vállalt testi-lelki szeretetközössége.

Vajon miért beszélnek mégis a házasság válságáról manapság? - merülhet fel sokunkban a kérdés. És vajon mivel magyarázható - az utóbbi évtizedek egyik legfeltűnőbb folyamata - a "házasodási kedv" fogyatkozása?

Freud szerint az európai vallásos nemi erkölcs elfojtotta az egészséges ösztönöket, s agresszívvé, beteggé, boldogtalanná tette a lelkünket. S bár a kor civilizációja felszabadított bennünket minden korlátozás alól, a Freud-féle gondtalan boldogság mégsem következett be.

Manapság kicsi az esély arra, hogy a fiatalok a házasságban találják meg ezt a boldogságot. A válások aránya félelmetes iramban növekszik. Gondolták volna, hogy ma a házasságoknak több mint a fele válással végződik, vagyis majdnem minden második gyermek felbomlott házasságban nő fel? És felmerült már Önökben, kedves hallgatóim, hogy itt egy láncreakciós jelenséggel állunk szemben, hiszen a szülők által okozott kár következményeit gyermekeik átöröklik? S mivel a család volt korábban a közösségvállalás, a gondoskodás és a szeretet megnyilvánulásának legfontosabb színtere, a házasság intézményének gyengülése az emberi szeretetközösség elpusztulását, megszűnését is jelenti.

Változik a világ; de vajon milyen irányba? Napjaink szerelemre áhítozó romantikus Júliáit a média házassági piacának Rómeói ostromolják hétről hétre. A kereskedelmi csatornák "Nagy Ő"-i rendelkeznek mindazokkal az erényekkel, amelyek az ideális párkapcsolat ismérvei. De kérdezem Önöket: valóban ezen kritériumok fűzik a házasság kötelékét még szorosabbá? És vajon milyen mintát szolgáltat a párkapcsolat-formálódás és a partnerszelekció eme formája a most felnövő nemzedéknek?

Hol van már a nagyapáink által megálmodott, szent kötelékként felfogott házasság-eszmény! Mostanában a boldogság köztes állomásán töltjük életünk legnagyobb részét, mindig egy újabb, tökéletesebb vonatra várva. De, vajon, miért nem boldogulunk a párválasztás eme útvesztőjében? - fogalmazódhat meg bennünk a kérdés. Azért, kedves hallgatóim, mert teljesítményorientált századunkban az egyéni érdekérvényesítést bálványozó divat terhe alatt görnyedünk, saját lelki börtönünkben raboskodva elhigedült érzelmek mókuskerekében futkározunk.

Mindent akartunk s nem maradt / Faló csókjainkból egy falat, / Vágy, emlék, bánat, cél, okság, / Egy pillanatnyi jóllakottság - mondja Ady Endre egyik versében.

Vegyük már észre mi is, hogy az eszményi párkapcsolatról szőtt ábrándjaink valóra váltásában kudarcot vallottunk! Fordítsunk végre hátat a boldogságért fohászkodó kor-ideáloknak, s a házasság valódi értékeit előtérbe helyezve tekintetünket szegezzük a múlt biblikus hagyományaira, mert ez a boldog és tartós házasság záloga!

A házasságé, amely a szentírás tanításaiban gyökerezik, és amely a paradicsomi kiteljesedés forrása; a házasságé, amely férfi és nő együvé tartozásának, szívük összefonódásának ősi alappillére.

A Teremtés könyvének egyik magyarázata szerint Isten nem a férfi fejéből teremtette az asszonyt, hogy uralkodjék fölötte, de nem is a lábából, hogy a rabszolgája legyen, hanem az oldalából, hogy a szívük közel legyen egymáshoz. Ebből kifolyólag "sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül" (1Kor 11.11). Félszárnyú angyalokként pedig karon kell fognunk egymást, hogy repülni tudjunk.

Úgy gondolom, ezen Önöknek is érdemes elgondolkodniuk, kedves hallgatóim, hiszen a szerelem veszélyes terület - elcsúszhat rajta az életünk.