Szombathy Bálint
Elhallgatott holokauszt
Kiállítás a budapesti Műcsarnokban

A magyarországi holokauszt 60. évfordulóján az áldozatok iránt érzett társadalmi felelősségvállalás szellemében dokumentumokból és képzőművészeti alkotásokból álló kiállítást mutat be a Műcsarnok, az emlékezés jegyében történő olyan nagy ívű eseményekkel párhuzamosan, mint amilyen a budapesti Holokauszt Emlékközpont megnyitása. A rendezvény a tragédia általános, örök emberi vonatkozásait dolgozza fel olyképpen, hogy a zsidó népirtás mellett végbement egyéb etnikai vagy társadalmi csoportok - romák, homoszexuálisok, vallási, politikai vagy ideológiai okok miatt, esetleg betegségük folytán üldözöttek - ellen elkövetett bűntettekre is reflektál. A faji-vallási hovatartozás miatt üldözött népcsoportok sorsközösségén belül ugyanis jelentős számban váltak a népirtás áldozatává politikai álláspontjuk, nemzetiségük, szexuális beállítottságuk, testi és szellemi fogyatékosságuk vagy egyéb okok miatt megkülönböztetett emberek.

A kiállítás nem tekinti feladatának az igazságosztást, a történelmi összefüggések feltárását és a tények mérlegelését, igazolását, csupán a holokauszt kapcsán felmerülő problémák továbbgondolását, a magyar közelmúlt amnéziájának feloldását kívánja elősegíteni a művészet eszközeivel. A történelmi pillanattal élve sem törekszik tehát történeti megközelítésre, inkább a genocídiumhoz kötődő emlékezetet helyezi mai kontextusba, hozzáadva a témához a jelenkori félelmeket, mint amilyen a fajnemesítés, a klónozás, az eugenetika, az erőszak terjedésének és az emberi jogok érvényesítésének problematikája. Kiindulópontja tehát a múlt, fókusza azonban a jelenre irányul. A különböző eszközökkel, eltérő műfajokban és médiumokban megjelenített kortárs alkotások időszerűsítik a megalázott, kényszermunkára ítélt, gettókba zárt, elhurcolt és megsemmisített néptömegek személyes tapasztalatát, s a maguk jelenben elfoglalt pozíciója felől átélhetővé teszik a hátrányos megkülönböztetés, a kirekesztés, a negatív emberi reakciók tanulságos élményét.

Az Elhallgatott holokauszt az évforduló kapcsán tervezett egyéb megemlékezéseket néhány olyan fontos nézőponttal egészíti ki, mint például a többség-kisebbség, az egyén-közösség, a konformizmus-másság és az emancipáció-szegregáció problémaköre. A látogató a bejáratnál válaszút elé kerül, s döntenie kell, hogy a "többségi" vagy a "kisebbségi" folyosón közelíti meg a kiállítást, amelyek az adott szempont szerint eltérően vezetnek be a fő témakörbe, a két szektor közötti válaszfalba vágott ajtók pedig a későbbiekben különféle átjárásokat, megközelítéseket és azonosulási formákat tesznek lehetővé. A közönség tehát már a küszöbön lelkiismereti dilemma elé kerül, s bárhogy is dönt, nem kerülheti el az erkölcsi (ön)mérlegelés próbatételét.

Aki a "többségnek" adatott megközelítést választja, azonnal bekerül a kortárs művek forgatagába és mentesül a közvetlen történelmi szembesítés terhe alól. A "kisebbség" útja ezzel szemben kendőzetlen találkozás a tragédia tényeivel, képi-szöveges dokumentumaival, a kulturális exodus áldozatainak lajstromával, a gyűjtő- és kivégzőtáborok téglafalába vésett családi és utónevekkel, filmrészletekkel. Innen közelíthetők meg továbbá a holokauszt óta eltelt időben keletkezett történeti művek (Anna Margit, Bálint Endre, Kádár György, Kondor Béla, Ország Lili, Schaár Erzsébet, Vajda Lajos, Vilt Tibor és mások alkotásai), köztük olyanok is, melyeknek szerzői megjárták a koncentrációs táborokat, és ott szerzett élményeiket szabadulásukat követően képileg dolgozták fel.

A kiállítótér java részét a kortárs szcéna képviselői népesítik be. Nekik ugyan nincsenek a tárgyra vonatkozó közvetlen történelmi tapasztalataik, ám a bele- és együttérzés, az emlékezés és a gyász érzelmi-intellektuális fonalán elindulva a társadalom azon traumáira terjesztik ki a kisebbségi, illetve mássági létből fakadó problémakört, melyekkel napjainkban szembesülnek. Műveik mementók és egyben azoknak utánérzésektől sem mentes továbbgondolásai.

A május 30-ig nyitva tartó kiállítás számos társművészeti rendezvénnyel - irodalmi, zenei és filmműsorral - egészül ki.