Zynthanova, Szonett-sor 1-17.
Szitányi György

 

Fejébe vájja ritmusát a másnap

amíg családja szemrehány epét:

ha délbe' részeg. Ősz fején penész

mutatja híven: éveink elvásnak.

 

Meging a térde, nyögve földre döccen,

ettől felébred, keltetője kín.

Ha édenünk a kocsma, kurva, rím,

elég ha néha béke cseng a csöndbe.

 

Elél az ember pár pohárnyi borral,

torozva-írva hullni sírba sorra.

Ki másra vágyna: muffra, dőre nőre,

 

nevetve óva lelke kéregét,

s danolna most egy édes, új regét,

szavát hiába őrzi: könnye szökken.

 

Nyugalma kényszer, élte félsz-regény,

de bátran issza rossz borát az árva,

s ledobban hogyha délbe' sánta

öreg cselédje rákiált: ebéd.

 

Te boltba lépsz, s a lámpaláz aláz:

kevés ma pénzed újra sörre,

ki hívna meg téged jó körre,

ha szád megőrzi hagymaszár szagát.

 

Bagója fogyva boltba jár, ha szív,

s hörög zihál, dohánya ócska, irt -

de vényt kapott a drága köptetőre.

 

Belépnek részeg éber álmaink,

szaladnak velünk újra lábaink:

gyalog megyünk a sírba. Csöndbe' szépen.