Bozsik Péter: Pálinka-enciklopédia

ALMA - Az almapálinka az egyik legjellegtelenebb pálinka, mondhatni hermafrodita. Cefréjét úgy kell készíteni, hogy az egészséges almát ledaráljuk, és napi minimum kétszeri kevergetés mellett megvárjuk, míg kiforr. Ez az a pálinka, amelyből - kegyes csalással - a legtöbb "hamisítvány" készíthető. A hamisítvány itt azért került idézőjelbe, mert a hamisítás "kegyes csalással" történik, azaz csak természetes anyagokkal. Amikor az ún. vódkát, azaz az egyszer lefőzött pálinkát föltesszük az ún. tisztázó kazánba vagy párlóba, akkor kettévágott birsalma- vagy körtedarabokat teszünk hozzá. Ritka az az ínyenc, aki meg tudja mondani, milyen pálinkát iszik. Tudom, mert amikor Horgoson laktam, sokszor főztem almapálinkát feleségem nagyanyjának (a dédinek) gyümölcsöséből. És mivel nem igazán kedveltem/kedvelem, ezért folyamodtam "csaláshoz", amelyet "kegyesnek" nevezek. A dédi is mesélte, hogy amikor még nagyobb volt a birtok, hordóban tárolták az almapálinkát. Hogyan, hogyan sem, barackmag került a hordóba (lehet, hogy a gyerekek törték meg a magot, gondolván, hátha édes, és később a hordóba dobták, nem tudni), mindenesetre tény, hogy a vásárlók mindig a kesernyésebb ízű pálinkából kértek. Amikor kifogyott a hordó, akkor derült ki: barackmag volt benne. Később, e véletlent kihasználva, maguktól is tettek magot a hordóba, így valamennyivel drágábban lehetett mérni.