Bozsik Péter: Pálinka-enciklopédia

KUKORICA - Apám szerint a pálinkák legalja, és igazat kell adjak neki. Tréfából neveztem el bácskai whiskeynek. Ellentétben a gyümölcsből készült tömények cefréjéhez, a kukoricacefréhez tesznek élesztőt és cukrot is, hogy könnyebben beinduljon az erjedés. Csíráztatott árpát vagy búzát is adagolnak hozzá. A kukoricadarát leforrázzák, hasonlóan készül tehát, mint a disznóknak adandó moslék. A szaga és az íze is olyan. (Aki gyerekkorában kóstolt forró vízzel áztatott kukoricadarát, az tudja, miről beszélek.) Csantavéren megvetik; sokáig nem is nagyon készítették. Mivel azonban háborús időkben a pálinka valuta, rákényszerültek. (1991-ben különben rendkívül jó volt a kukoricatermés, a malmok meg nem vették át.) Sokan azt állítják, hogy tartalmaz metilalkoholt, azért huzamosabb fogyasztása vakságot okozhat. Tudomásom szerint Csantavéren senki sem vakult meg tőle. Szaga, akár a mosléké, ezért ennek vódkájába is tesznek valamilyen gyümölcsöt (általában szilvát). A fáradt cefre (az a matéria, ami a lefőzés után megmarad) kitűnő disznóeledel. Állítólag a leggöthösebb malac is új erőre kap tőle.

Talán nem véletlen, hogy az amerikaiak (bourbon whiskey) hosszasan érlelik, hogy iható legyen. Egyébként meg az a határozott vélemény alakult ki bennem, hogy a pálinkákat olyan fából készült hordókban kellene tárolni, amilyen gyümölcsből készültek. A gabonapálinkáknak meg akác- vagy tölgyfahordó lehetne a tárolási helye. Kukoricapálinkát először Fridvalszki János természettudós főzött 1771-ben. (Forrás: Balázs Géza: A magyar pálinka. Aula Kiadó Kft., 1998.)