Bozsik Péter: Pálinka-enciklopédia

SZILVA - Köznemes, valószínűleg a legelterjedtebb pálinka. Közép-Kelet-Európában mindenképp. Nagyon jellegzetes zamatú és ízű, sokan büdösnek is mondják. Az biztos: teherautó-sofőrök nem merték/merik inni, mert messziről "bűzlik". Szilvóriumnak is nevezik. Az első, biztosan gyümölcspálinkára utaló adatot 1658-ból ismerjük (EMSZT: 2/578.). 1684-ben Thököly Imre számadásai között is egyértelműen a szilvapálinkára való utalás szerepel: "néha szilvából is jó égett bort vagy pálinkát főznek, amikor ideje vagyon az gyümölcsnek". Ha már amúgy is az etimológiai szótárt lapozgattam, hadd térjek ki a pálinka szavunk eredetére is.

Mellesleg ez az a szesz, amire nem lehet ráunni. Aki szereti a pálinkát, akárhogy be is rúgott tőle, akármennyire is gyötörte a macskajaj, egy idő után újra tudja inni. Más, akár nemesebb pálinkáról, ez nem mondható el. Nekem az eper a mumusom.

(Az egyszeri fiú, lehetett akkoriban vagy tizenhét éves, egyik barátjánál frissen főzött szilvóriumot ivott. Mivel nem volt féldecis pohár, talpas borospohárból. Megittak eggyel, majd kettővel, egyre jobban bírták a szeszt, dicsérték a pálinkát, az apát - mellesleg az öreg Matuskát -, aki gondozta a cefrét, majd az istent, milyen jó, hogy teremtett szilvafát!, ám aztán eljött a hazamenetel ideje. Az egyszeri, akit megint csak mellesleg és kellőképp nem ideillő módon akkoriban, egy másik faluban, ahová udvarolni járt, Bacchusnak becéztek, szóval az egyszeri még észen volt annyira, hogy nem ült föl a biciklijére, illetve fölült volna, de kétkerekű ló nem hagyta magát, még az udvarban minduntalan ledobta. Így gyalog indult hazafelé. Ám összekeveredtek benne féldecik és kormányzatok, ahogyan az énekes danolja, és nem igazán tudta, merre van a jobb és a bal. Végül a falu szélén kötött ki, és akármerre kanyarodott, minduntalan szántóföldre tévedt. Végül, mint a népmesében, bezörgetett egy faluvégi házhoz, hogy útbaigazítást kérjen. Dühös férfi rohant ki pizsamában, ám egyszerink olyan bájosan érdeklődte meg az utat az első kocsma felé, hogy a pizsamás úrnak nem volt módjában megtagadni a választ. A kocsmában viszont, miért, miért se, nem kapott sört. Rossz nyelvek később azt beszélték, azért nem, mert megbotlott a lépcsőben, elesett, és az ajtóból, amúgy fekve rendelt. A szilvapálinkát, ezt tanúsíthatom!, azóta is kedveli.)

Apám sem szereti a szilvaesszencia jellegzetes "bűzét", ezért főtt birset kever a cefréhez. (Lehet, csak anyám miatt készíti így.) Ezen sokat vitázunk, mert szerintem nyersen kéne beledarálni, de ő az iparos. Én elkényeztetett városi lettem, nem értek hozzá - ilyeneket mond.

Ám a fater csinálja a világ legjobb szilvóriumát, aki nem hiszi, járjon utána!