Orcsik Roland
Viszlát, aroma!

 

A prózaírónak

sokkal könnyebb

pálinkáról szövegelni,

mint a költőnek,

talán azért,

mert néhány kupica után

egyszerűbb

parttalanul írni,

mint össze-vissza

hányni a sorokat;

ezért óvatosan az arányokkal,

intsünk búcsút a cukornak

és az aromás pancsolásnak.

Legyen olyan, mint a harangöntés

Tarkovszkij Rubljovjában:

nincs titok.

Csak barack, víz, tűz és derű.