Jász Attila
Mesék a valóságról

 

"Az Üveghegy aljában a nap tűzi az üres homokot."

(M. M.)

 

 

 

[A FARKAS]

 

Elképzelhető-e, hogy a farkas

tényleg, szőrőstül-bőröstül,

felfalja a kisgidákat.

És hogy a farkast,

 

aki felfalta a kisgidákat, ne öljük meg

mindjárt, rögtön, nagyon.

Dákóval ne verjük agyon.

Ne lyuggassuk szitává

 

szép, ezüstszürke bundáját.

Végül ne dobjuk lelkünk feneketlen kútjába

gyomrába varrt kövekkel. Hanem

győzzük meg önmagunkat.

 

Próbáljuk meg mégis a lehetetlent.

 

[AZ ÁRVA]

 

Kilóg belőle keze, lába,

akár egy rajzfilmfigurának.

Nem lötyög, nem szűk

vagy bő, épp jó lenne,

 

csak nem elég hosszú.

Az apák öltönye.

Nem örökölte meg,

nem lett volna képes

 

hordani úgysem,

egyetlen holmiját sem.

Különben is, árva,

kilógna belőle keze, lába.

 

[A BELSŐ HARCOSOK]

 

Belső harcosai egyre erősebbek,

kelta mintákat követnek

és a benne lévő gyereket védelmezik.

Mel Gibsont akarják vezérüknek.

 

Néha sírással próbálja megőrizni erejüket.

Határai nem sérthetetlenek. Harcosai tudják,

hogy leginkább hangulatára kell vigyázniuk,

ne hatoljon be túl erőszakosan a külvilág.

 

Sokan elbuknak, lebénulnak vagy meghalnak

e harcok során. Nehéz őket újra életre kelteni,

vagy újakat szerezni. És időnként fél,

hogy Mel Gibson túl öreg már a harchoz.

 

[A TÜKÖR]

 

A hibáimban bízom,

mert azok

az enyémek

teljes mértékben.

 

Légy a tükröm!

Mondj igazat,

és csapj be!

Ha akarod,

 

ha tényleg

szeretsz,

tedd ezt

meg nekem,

 

kérlek!

 

[A PICI FÁTYOL]

 

Az ember szemén pici fátyol ül,

nem akarja látni

legbelül,

azt, ami.

 

Az ember szívén pici fátyol ül,

nem akarja tudni,

mi van

legbelül.

 

Az ember fülén pici fátyol ül,

nem szívesen hallja,

mi lesz

legvégül.

 

Oda a pici szem, szív, száj, fül.

 

[AZ EGYSZARVÚ]

 

Lábnyomok a hóban, melyek önmagamhoz

vezetnek leginkább. Ceruzával írok mostanában

és látszólagos összefüggések nélkül élek,

mióta nekiütköztem a tél falának.

 

Nem hittem volna, hogy ilyen lehetséges.

Hogy éveinkkel együtt elveszíthetjük kedvenc

álmainkat is az aranyszőrű egyszarvúakról.

Bár te, valamiért, rendszeresen szarvasoknak

 

nevezed őket. Tehát nem vagy szűz. Mindegy,

végül is. A valóság és a fantázia árnyékhatárán

egyensúlyozunk folyton. Ami nem baj,

csak legalább álmaink maradjanak még színesek

 

néhány évtized erejéig. Aztán úgyis mindegy lesz.

 

[PS: A VOLT EGYSZER]

 

Volt egyszer egy város,

volt egyszer egy ország.

Ahol mindenki sáros,

de tiszták mind az 'orcák'

 

Pedig rég nem esett már

eső, se hó, se kamatláb.

(Nincs hová.) Mégis, többről

van szó, mint gondolnád.

 

Hol volt, hol meg nem.

Kerestetik egy ország.

Hiába tudod, hogy hiába,

hisz annyi minden volt már.