June
A valóság fényében

No lám, hát megérkeztetek! Átvészelve bombázásokat, tüntetéseket, kormányváltást most itt álltok egy újabb elágazásnál. Rögös volt az út idáig? Igen? Nehéz volt? Valóban? Hát ezután még inkább az lesz. Küzdöttetek sokat? Lehet, de nem eleget! Egy percig se gondoljátok, hogy pihenhettek. És az elágazásnál bármerre mentek, ugyanúgy szenvedtek majd. És mindezt, hogy a kezetekbe nyomjanak egy papírt, hogy mostmár emberek vagytok, mehettek, éljetek!

De így kikerülvén, az élet rögtön arcul csap és talán még jól fenékbe is billent. Majdpedig bedob a mókuskerékbe, ahol ugyanolyanokká váltok, mint szüleitek, mint az emberek akiket sokszor lélektelennek kiáltotok ki és lenéztek. Gürcöltök majd, és kétségbeesve próbáltok szabadulni a lealacsonyítástól, beskatulyázástól, beolvasztástól; társadalmunk fő ellenségeitől.

Arra gondoltok majd, ki kellene törni. Nem követni, nem vezetni, hanem mindent megváltoztatni. Lázadni, harcolni! Magatokért, az emberekért, a szabadságért, a békéért és a boldogságért.
... és sírtok majd, dolgok felett, amiket sohasem értettetek.
... meghaltok eszmékért, melyeket nem szerettetek.
... belefáradtok egy életbe, amely csak szenvedést hoz nektek.
Álmodtok dolgokról, mik sosem válhatnak valóra. De csak titokban, mert a többiek szerint az álmodozás az élet megrontója. És nekik nem szabad tudniuk, amit ti tudtok, hogy talán az egész élet csak egy álom és reszketve várjátok, hogy a halál ugyan mikor ébreszt benneteket.

Alkotnátok valami maradandót, de nektek nem olyan egyszerű, mint Michelangelónak volt, aki Dávid szobrát egy darab márványból koppintotta ki. Nektek elméleteket kell alkotnotok a semmiből, és ezen igyekvések közepette észre sem veszitek, hogy az élet közben elsuhan a fejetek felett és ti semmit sem tettetek. De már túl késő változtani. Mindig másokért éltetek, magatokról megfelejtkeztetek. Mert ugyan kinek alkottátok volt az elméleteket, kinek akartatok bizonyítani, kitől vártátok az elismeréseket és a kis ezüstjelvényeket?!

Először tanáraitok várják el tőletek a talpnyalást, utána az ország és a társadalom, amelyikben éltek. Az iskolában tanítás címén folyik mindennemű tevékenység, melynek célja, hogy betörjenek benneteket, mint vadlovakat a tehenészlegények. Ellopják a lelketeket és lelkesedéseteket, hogy helyette belétek injekciózzák a megadás és önmagatok megtagadásának szérumát.
A munkahelyeteken pedig ismételten kifacsarnak és csak még egyet tekernek a nyakatokon, hogy lássátok amint seggberúgnak benneteket.

Csúszómászók lesztek és alkalmasint össze is taposnak majd közületek egyeseket. Talán épp akinek vállán most hullatod könnyeidet lesz később halálos ellenséged. Egész életedben arra vársz, hogy elmúljon a fájdalom, de a gyűlölet világában ez teljességgel lehetetlen.

Ádáz harc az élet, a végén pedig nyomorultul bevégzed. Porból lettél, porrá leszel... és elfúj majd a koraőszi szél... messzire.