June
Csak 5 percet adjatok...

A nyilvános vécé jéghideg kőpadlóján kuporgom. Láthatatlan kezek fojtogatnak. Acélkapcsokként szorítják nyakamat. Egy ér valahol vadul lüktet.

Csak 5 percet adjatok.

Fölösleges gondolatokkal kínzom önmagam. Gyötrődöm az élettől. Annyira rossz, hogy újra és újra el kell hagynom. Képzelt világok bölcsőjében ringatózva ledobom e világ minden láncát. Megszabadítom magam a fájdalom legapróbb szikrájától is.

Csak 5 percet adjatok.

Ez a káosz sötét évszaka. Elkárhozott lelkek között járom a bűnös táncot. Penge vagyok, melyen hidegen csillan meg véred. Nem vádolhatsz, hisz te adtad kezembe a fegyvert.

Az ezüst fákról könnyekként csorog le a holdfény.

Csak 5 percet adjatok...

Ennyi kell, míg megszabadítom magam a fájdalomtól. Semmit sem kívánok. Egyedül vagyok az álmaimmal. Többé nem látok, nem hallok, nem beszélek. Nem alszom, nem eszem, nem is élek. Könnyem csordul, majd zokogásba fúl.

Az angyalok megérdemlik a halált.

Csak 5 percet adjatok,

addíg felszabadíthatom elmém és a csoda részévé válhatok. Hasítsd fel ereimet. El akarok vérezni. Azután nyald fel a padlóról a vörös tócsát. A vér az élet. Bennem már nincs többé.

Vajon álom ez vagy emlék?

Csak 5 percet adjatok,

hogy megtanuljam kezelni a változásokat. Semmi sem tart örökké. A te életed is tragédia. Halkan suttogsz, de nem hallják szavaid, csak érzik a félelmed szagát.

Csak 5 percet adjatok,

amíg elveszítek mindent, hogy azután legyen mire vágynom.

Várok. Míg szorgos kezek síromat ássák.

Apró kaszák csilingelnek az éj leple alatt. De nem adhatom fel. Harcolni kell! Meghalni és szeretni még nem elég.

Csak 5 percet adjatok,

hogy kitépjem az összes tollad. Többé már nem repülhetsz el.

Ebben nincs semmi varázslat, csak te keresed szüntelen.

(Köszönet az általam hallgatott zenék szövegeiből merített ihletnek!)