Villányi László három verse

 

Kanizsai kollázs

 

A folyó füvére terített pokrócra, öt hónap előtti

első simogatásainkra emlékezünk, a léleknek

is van csontváza, és ennek anyaga az emlék;

sötét szakadékok az emberek lábnyomai, mégis,

mint egy másik természet, formákat teremtünk,

nem mondunk le az elbeszélés gyönyörűségéről.

 

 Palicsi kollázs

 

Álmodban jártál már vízen, meséled, ha nem

volna kezed, a nap sose éjszakázna álmainkban,

mert a ti álmaitok nappalok az éjszakában;

szem nélkül marad, aki az egész világot siratja,

kérlek gyönyörködj inkább bennünk, ahogy mohó

szerelmespárban nem gyönyörködtél még uram.

 

Szabadkai kollázs

 

Milyen kemények itt a tekintetek, mondod,

valaki rólam: ezek lesznek életének legszebb

évei, ráncok az arcon: az élet kifutópályái;

úgy forgatta egy adag burek hártyalapjait,

mintha könyvet lapozna, csupán a szerelem

és az ősz létezik, minden egyéb csalóka látszat.

 

Idézetek: Danilo Kis, Domonkos István, Milos Crnjanski, Vasko Popa, Milorad Pavic, Ivo Andric,

Tolnai Ottó, Koncz István