Zentai találkozások
Véget ért a zEtna I. Irodalmi Fesztiválja

Nem ez volt az ilyen jellegű megmozdulása a zEtna internetes irodalmi folyóiratnak - nyilatkozta a napokban Beszédes István szerkesztő -, hiszen a tavalyi virtuális írótábor a mostani előzményének számít. Az idei fesztivál a kortárs művészeteket helyezte előtérbe: képző- és filmművészeti, zenei és irodalmi rendezvények sora várta az érdeklődőket a három napon át tartó találkozóra. Bár kiderült, nem mindig a közönség előtti megszólalás volt a cél, hanem az alkotók egymással való találkozása. Hiszen - ismét a szerkesztő szavaival - régiónk irodalmára az utóbbi időszakban a bezárkózás, az elvidékiesedés, az alkotóműhelyek bedugulása jellemző.

Balázs Attilát, a rendezvény egyik íróvendégét arról kérdeztem, valóban eljárt-e az idő a hagyományos írótáborok, felolvasóestek, író-olvasó találkozók felett, vagy esetleg más formában, más módon igénylik a közösségi együttlétet az írók, illetve a művészettel foglalkozók:

- Ezek a formák valóban változni látszanak, de nem lényegesen. Tehát a felolvasó estek továbbra is léteznek, bár nem ez volt a legnépszerűbb formája bármiféle együttlétnek. És mostanában, hogy az írók is sokat beszélnek arról, hogy presztízsüket veszítették, így ritkulnak ezek a rendezvények. Szerintem azonban továbbra is lényegesek, és mindaddig lényegesek maradnak, amíg lesznek írók és lesz irodalom. Az együttélésnek ez egy komoly formája, még akkor is, ha ritkult a közönség: írók összejönnek, megismerkednek, megérzik egymást és ebből esetleg születik valami, ha más nem bővítik ezzel az irodalomról vagy a világról szóló nézetüket. Ennek a komolyabb formája az írótábor vagy a fesztivál, ahol együtt élnek, együtt lélegeznek több napon át, szerencsés esetben sokfelől, messziről jött írók, akik csak igen ritkán találkozhatnak. Az egypártrendszerben - a régi átkosban - persze volt ennek egy nevetséges dimenziója, akár egy ilyen bulgakovi "tömeg ír" típusú valami, hogy a nagy tömeg ír, és akkor van a nagy masszív írószervezet és a többi. Ez tényleg groteszk, és groteszkek voltak ilyen szempontból a politika által megteremtett írótábori helyzetek. De amennyiben ez lazább módon működik, akkor hasznos ez a rövid ideig való együttélés, és kicsit elkoptatottan használjuk ugyan, de ez egészen konkrétan eszme és tapasztalatcsere.

- Számodra miért fontosak ezek a találkozások? Hiszen budapesti íróként a világ minden tájára eljuthatsz, mégis rendszeres hazajáró vagy, ott voltál Kanizsán, eljöttél Zentára.

- Két szempont működik itt, és mindkettő jó. Egyrészt azért megyek el, hogy találkozzam emberekkel, akikkel még nem találkoztam, másrészt azért, hogy újra találkozzam azokkal, akiket ismerek. Az írótábor jó hely, hogy ez megtörténjen. Ha nem is túl gyakran, de igénylem ezt a típusú együttlétet. Amikor kedvem hozzá, elmegyek lokálisabb jellegű rendezvényre is, és szívesen megyek el például Isztambulba, ahol tudtam, hogy olyanok lesznek ott, akikkel nem volt alkalmam még találkozni. De vannak olyan szakaszai az életemnek, amikor ezt egyáltalán nem igénylem, és ez általában akkor van, amikor nagyobb az alkotókedvem. Azt nem szeretem ilyenféle akcióval megtörni.

- Sokan elsiratták a Gutenberg-galaxist, kicsit ezen a fesztiválon is megtörtént. Hiszel ebben, vagy inkább azokat az előrejelzéseket fogadod el, amelyek szerint 21. század ismét a humánum, az irodalom, a művészetek százada lesz?

- Bizonyos értelemben veszélyeztetett a léte, de ez azért valószínűleg nem jelenti a végét. Ez majd letisztul valamilyen irányba, mert amikor megjelenik egy új eszköz, amilyen a számítógép, és tisztázódnak a határai, akkor ez a kérdés félretevődik. És a Gutenberg-galaxis ennek a kérdésnek a félretevődésénél is ott lesz. Nehéz kibújni a klasszikus formákból, mert az is hagyományos, ha valaki elmegy valahova, ahol többen ülnek, és ott mondatokban megfogalmazza, hogy mennyire nem igényli ezt a helyzetet, ugyanakkor ebben a helyzetben van és teljesen klasszikus formában lefoglalja mások idejét. Azt cselekszi, ami ellen harcol.

Gruik Ibolya
Magyar Szó, 2004. november 9., kedd