Samu János Vilmos
Csönd-csöpp

Van a világnak olyan csöndössége, amely miként a halál vastag-selymes sötétség-takarója, lélegzetvétel nélküli álomtalan elszenderedés - a penis glansról szárazan-érdesen lecsavarodó ráncos bőrgyűrű,

________hallhatatlanul,

________________láthatatlanul,

________________________tapinthatatlanul és egészen véletlenül érkezik,

a szorongó lét legkoszosabb sarkaiból, onnét, ahol a szitakötőszárnyú felelőtlen esetlegesség valamely magányos szerelembe szövődik, és kinyitja az érzékelés kapuit. (doors of perception)

Amikor elvetél a metaforával vemhes fáradt-borgőzös elme, amikor a löttyenő Campari-szirup a fogzománcra szárad, és parányi kristálya, mint egy halál előtti fekete-fehér karácsony pattogó-közömbös csillagszórása az idegvégződésekbe, a púpossá száradt lágyínybe hatol-szúródik, amikor elalszik a gyász vagy a bánat, a sejtfalak visszahomorodnak, a hengerenkét ötszelepes erőforrás eléri üzemi hőmérsékletét és járása egyenletessé lesz, amikor az elejtett kancsó cserepei közt csupán cabernet-csöpp sötétólma iramodik, Dionüszosz boldogsága azonban a padló repedéseibe szívódik, nos ilyenkor elhallgat a beszéd, mert semmi mondanivaló nincs, és a krónikás is szótlanságba komorodik.

Mert az Oroszlános elhagyta, és tán a palack is már csak könnyezik.