Sutus Áron
Semmi újság

A szörnyű zajongás elriasztja a dolgozni vágyó gyerekeket;

no lám, Ibolya néni, az egyik könyvtáros: rajtam kívül van még két könyvtáros néni és bácsi is,

és remélem, hogy velük is meg fogtok ismerkedni,

ha tőlünk már rendszeresen kölcsönzitek a könyveket - Pinokió -

no lám itt egyáltalán, ha meg lenne esetleg a kötőszövetek állománya,

azokat talán még a polcon

sem találod:

megnézed, hogy honnan veszed le, és aztán oda is rakod vissza, ahol találtad,

ne tessék nekem az állományt összekeverni az

áll-a-lány-nyal,

vélhetően az egyiket tapintani vágyódsz,

mintha fénybe burkol, merevedni nem-akaró, a következőt sejtető, a porcok és inak között tekeredő idegek, a megunt-nyelőcső-utat térdkalácsba burkoló, a halál-csönd, ó Babám.

Ezen az emeleten csakis a nyúlt-állúak állnak rendelkezésedre; nohát, no-hát.

Meg tízen vannak, az újság-evők, hogy viccelnek, ezek, nem hiszem, nemám, nem-ám...

Ketten, ha a földre kuporodnak, szóval a földre kuporodók (mi függőkerteket is tartunk otthon, meg vannak még a Csótányok, meg az ékezetek; azokat mindig ha akarni vagyódsz, otthon-maradnak), mégis ha végre eszembe juttatnád a tökéletes boldogságot, anyám azt mondta, hogy a dobozban keressed (ne a vásárban költsél holmi három és száz és ötven-et, mert ezt még hosszabb leírni, mint hogy baszd meg), abban amiben az ITT Nokia áll még a polcokon (tessék, KEDVESEIM, most már innen hátrébb húzódni, nincs itt semmi olvasni-való, itt nincs semmi ami aztán másnap újság, arrébb akár a tökéletes a boldogság, ha azt meglelni akarNÓtok, balra el, ex-tonáció: Sziromásánok el innét)...onnét aztán kifúrt lyukakból ha nem is az ISTENI kilátás, legalább, nem mondják, hogy CÖCÖCÖCÖ és/vagy SZÖSZÖSZÖSZÖ, és a Jani, a félkezű (kegyelemről szó sem lehet), ki tudja aztán, hogy miért nem fogadtak bábát a születésénél, szóval ezek ketten vajúdtak, az anyja meg a Jani, és a keresztelést még a Hasábon (nálunk van a Tőtés, meg a Hasáb, na tudja: hát a feneketlen, a mindennapi hiir) sem hozták a világra-világnak, na ezek ketten a Jani, na az elég korán, szóval ezek aztán fúrt lyukakon kiszálltak, ezé is lett ő a HELIKOPTERES Jani...

vélhetően az egyiket tapintani vágyódsz,

mintha fénybe burkol, merevedni nem-akaró, a következőt sejtető, a porcok és inak között tekeredő idegek, a megunt-nyelőcső-utat térdkalácsba burkoló, a halál-csönd,

merre jársz Kedvesem?