Péternek Dionüsszosztól

Karácsonyi Petra: Csantavéri Orlandó (Közreadja: Bozsik Péter). Pufi Pressz.

Dumás jó kis "ivó-olvasó találkozót" - hogy a te szavaiddal éljek - hozott itt össze nekünk a minap, ami három teljes napig eltartott, s kipihenni is csaknem ugyanannyiba tellett, bizony! De várjunk egy cseppet (a naptárra néz), gondoljuk ezt végig: szombatig tartott, most meg, hmm, asszem, szerda van, ja, annak kell lennie... Vasárnap, hétfő, kedd... Nohát, elég akkor a böjtből, azonnal folytatom, csak megdézsmálom a faterom vegyespálinkáját, nomeg bontok egy sört! Pill.

Na, itt is vagyok! (Most megint nem olyan rossz a becsei, de ha itthon jársz, ajánlom, adj egy esélyt a cselarevóinak, kurvára feljavult, mióta a Carlsberg megvette a gyárat! Úgy másfél hónapja a Muzslai Irókommandó hívta fel rá a figyelmemet. Na ja, ott is megesett egy ilyen "összirodalmi összeröffenés" - hogy a saját szavaimmal éljek - in memoriam Sz. Jancsi, meg R. Laci, mert azért meg kell vallani, ha hiányzik is az olvasó a "táplálékláncból", mi attól még jól elshowrakozgatunk magunkban... Nomeg vannak rendhagyó esetek: Froese bácsi a minap Zomborban az egész művházat megtöltötte lelkes nénikkel és bácsikkal! Ráadásul nem is kellett felolvasni, csak egy picit szellemesnek lenni, meg persze utána meginni a temérdek pálinkát... (Finom volt - házi, barack.))

Hoppsza! Kanyarodjunk vissza gyorsan - hová is jutnánk, ha most hamarjában - merő nosztalgiából - végigmesélném akár csak a közelmúlt ilyesféle "irodalmi megmozdulásait"! (Szent Ég, hiszen egy "lírai napló" főszereplője vagyok, amelynek a faszom se tudja, ki lehet a szerzője... Ergo, esetemben minden mozdulat "irodalmi megmozdulásnak" tekinthető - ez is annak fog számítani, ahogy a következő pillantban kortyolok a sörömből...)

(Észrevetted már, hogy míg bal kézzel megemeled a palackot, addig jobbal kitűnően tudsz Save-elni! Ahogy Tibor mondotta volt: "...helyes munka- és időbeosztással minden nehézséget át lehet hidalni, bizony!" De tudod, mit? Most elszívok egy cigit, aztán majd megpróbálok végre rátérni, mit is szerettem volna írni Neked! Oké? Újabb pill.)

Papolok itt papolok, aztán mit ád Isten, cseng a telefon, s próbálnak belerángatni egy hasonló banzáj szervezésébe... Egek, ebből akár meg is lehetne élni - hiszen mindig van sör, bor, pálinka, nomeg némi harapnivaló!

Szóval vissza a zentai bulihoz. Dumás Pista barátunk jól megszervezte ezt, volt itt minden, mint Karácsonykor... No, és én nagyon örvendtem annak, hogy megismerhettem Zsót - kit eddig csupán könyved oldalairól ismerhettem e-mailjei kapcsán, s azonmód meg is ajándékoztam a Dróttal - Zsó csendes unszolására, mindazonáltal valóban sok-sok szeretettel, de hát tudod már, hogy megy ez ilyenkor, az ember teljesen szétszórt, nem is csoda, mikor egyrészt a szervezők tömik mennyei itókákkal, az esetleges "rajongók" meg - esetlegesen - "pult alatt" megdobják néhány varázslatos kis pirulával, szóval így. De remélem, megérkezett a könyvem, netán vetettél is már rá egy pillantást. (Legalább farkasszemet néztél Pista fekete tyúkos fotójával a borítón...)

Persze a levelem központi témája nem az én, hanem csakis a Te regényed. (Nem kategorizálni akartam, tudom, hogy nem "regény" a szó klasszikus értelmében, csakhát a szóismétlést elkerülendő, hmm - szoktam én ezzel törődni?!)

(Kortynyi intermezzo - Egészségedre! (Újabb becsei. Szégyen, nem szégyen, huszonkilenc évesen itthon még mindig a faterom sörét iszom. De legalább nem válogatok. (De mondom, tényleg nem rossz. Pillantnyilag.)))

Tóbiás K. vágta hozzám az Orlandót nemrég, annak kapcsán, hogy melyikünk könyve a megbotránkoztatóbb. Én nem értem az olvasókat. Miket hámoznak ezek ki a sorok közül. Botránkoztató... Mindegy, bánjunk csinján vélük, hiszen lassan ritkább állatfajnak fognak számítani az írónál is! (Persze "kortárs íróink" többsége manapság nagyon jól elvan olvasó nélkül, fő, hogy legyen kéznél néhány kritikus. Talán az sem számít már "jót" vagy "rosszat" írnak róla, de ebbe nem megyek bele, nem tudom úgyse megérteni a fogyasztói társadalmat, meg nem is érdekel különösebben, azazhogy semennyire sem érdekel. És fontos számomra az olvasó! Különösen az, akivel netán "kétoldalú kommunikációt" is folytathatok. (Ezért lényegesek számomra eme "ivó-olvasó találkozók" - hogy a Te szavaiddal éljek. (Persze a pálinka mellett!)))

Őszintén állítom, mesterien komponált mű a Csantavéri Orlandó, s nagy örömömre szolgál, hogy vagyunk még néhányan, akik nem a "szakmának" írjuk le a mondandónkat - ergo van mondandónk -, s ha nem írtam volna eddig is, könyved hatására biztosan kedvet kapnék! Tiszta hangszereken játszol, s ha nem is alkottál olyasmit, amit eddig még senki, - Post festa - azt fogalmaztad meg, amire most szükség van. Kétségkívül nagy-nagy szükség...

Lassan kiürül ez az üveg is. Mekkora Kegy, hogy az ember nem tudhatja, melyik lesz ama legutolsó!

Lassan búcsúzom, egyelőre. Biztosan sarokba próbálnak majd szorítani, hogy nem is írtam a könyvedről. Szemenszedett hazugság! Végig arról írtam. Ilyesmit csak az állíthat, aki nem olvasta. Nos, neki csak azt javasolhatom, olvassa el! Olvassa el okvetlenül. S nyerjen ezáltal betekintést egy valós világba, valóságosabba a "feltálaltnál"...

No, befejezem mára, elég legyen a szócséplésből! Remélem, összefutunk Veszprémben vagy máshol!

Barátsággal:
Szögi Csaba