Weiner Sennyey Tibor
az almáskert

(töredék)

 

fűszál voltam almáskert mély rejteke rejtegess mélyen

fűszál voltam fűszál egy kertben a többiekkel összenőttem

a többi fűszállal ölelkeztem a föld alatt ölelkeztem

de fent az égben egy szál fű nőtt több sosem egy szál fű nőtt

elmondom hogy mint érkeztem elmondom hogy mit találtam

elmondom hogy mi volt bennem hangot adok ami másban

fűszál volt almáskertje mélyében rejtegette szépen

vagy kevésbé szépen erről már megoszlanának a vélemények

de ott volt a titok a titok kéremszépen nem elhanyagolható

dolog a titok a fűszálak és az almáskert mélyének ügyében

tehát kérlek a titok a tied csak arra figyelj kérlek ami a tied

az enyémben ami én vagyok benned figyelj magadra kérlek

hogy amikor jöttem mit tudtam én honnan is tudhattam volna

hiszen mag voltam a szélben a messzeségben repültem ide

egyre inkább igyekeztem siettem nem azt nem hiszem hogy siettem

volna idefele lebegtem kavarogtam alattam folyók hegyek

viszonylatok közelségek házak és emberek árnyai és éjszakák

melyekben fiúk és lányok asszonyok és férjek de leginkább

puha arcba borult párnákon végtelenül kicsi gyermekek

arról álmodtak hogy magként egy fű magjaként mint a csillag

mint a bánat a szívben az asszonyi szívben ki férjére vár

de az nem jön nem hozzák a sötét utcák csak a magányt

csak azt hozzák az úton a házak árnya a kerítések csak a magányt

és a gyermekek puha arcukba borult párnáikban ezt látták és látták

a repülést is a színeik aludtak de ők mégis színes éjszakát láttak

érezték mély kék suhanásom a szélben amint túl a városon és falvakon

országutak párhuzamos bánatán végtelenbe futó sínek találkozása után

én lassan mintha vízbefúlt lettem volna ki ereszkedik hangtalan de nem egészen

hiszen milyen is lehet az a vízbefúlt aki erről később verset ír erről neked

szóval inkább olyan voltam mint aki nem fúlt ugyan vízbe de most úgy ereszkedett

mint szemed tükrében ereszkednek a színek mert színes minden itt és most

hidd el fel sem tűnik ez mennyire különleges amíg a színeket egyszer

egy megismételhetetlen kétségbeejtő rettenetes pillanatban de tényleg

el nem veszíted úgy nem találod őket mintha csak nem vetted volna föl

a szemüveged reggel és már igazán be kell vallanod azt sem tudhatod

hova tetted tényleg nem látta valaki te sem láttad eltettem vagy elvesztettem

már nem tudom hol és mikor elvesztettem a színeket a szememből

hát igen igazad van ilyesmi sokakkal igen gyakran megeshet meg is esik

kiesnek minden percben egyre inkább ahogy haladunk ahogy lebegünk

a színek és egyszer csak már nem is emlékezünk rá hogy mi nincs

illetve mi az ami van csak nekünk már nincs pedig a színek és leereszkedtem

az almáskert gyepére egészen mint egy tévedés mint egy bánat az asszonyban

aki azt mondja csecsemőjének hogy miért hozzá mentem férjhez és leoltja

a kisvillanyt és félni kezd nem kicsit hanem egészen hogy nemsokára megjön

utcák kutyaugatás a hideg az éhség és a kerítések fogják hazahozni és megsimítottam

a fűszálakat a többieket hogy sziasztok srácok megérkeztem s ők suttogtak

az almafák tekintélyes hullámzása mellett mint a tenger a földön pedig mint a könnyek

a fákról pottyant almák gazdájuk a lombok mint száz piros és zöld és színes könnyeket

hullató szemek mondd belegondoltál-e már hogy a könnyek is színesek

aztán nagyon lassan nem kívülről feltörhetetlen kérgem egyszer csak

a végtelenített csönd párhuzamos zengésében kérgem felszakítottam

aztán le aztán fel a mélység az én otthonom a magasság az én testvérem

kibújtam mint ahogy csak egy szál fű tud győzedelmesen kibújni önmagából

mekkora szemrehányás egyetlen szál fű győzedelmes kibújása mindennek

ami nem az nem tud az lenni csak szeretne vagy még azt se hanem a semmi

hanem a türelmetlenség hanem a színekre való oda nem figyelés hanem a tévedés

hogy azt hittem szeretsz azt mondtad szeretsz de hát akkor nem is szeretsz

de szeretlek hidd el illetve nem tudom de nagyon is miért mondod ezt

egyetlen szál fű többet tud mondani mint az ilyen beszélgetések

nem egyszerűen zöld egy szál fű hanem mindegyik a másiknál is másabb

másiknál is másképpen zöldebb és hidd el benne van egy kicsi nem is kicsi

csillagos égbolt és ahonnan jöttem a messzeségek és álom árnyak

és az elalvó gyermekek szemében a színes öröm és mattfekete bánat

aztán láttam egy kislányt aki virágot vitt és lillának hívták és szép volt

amilyen szép csak egy hét év körüli kislány lehet a kislányok sajátos

szépséges és kegyetlen virágos mezőjén ahol nem csupán szaladni

hanem suhanni is lehet így virággal a kezében suhant és távolodott

egyre messzebb és egyre fájdalmasabban tőlem aztán meg egyszer csak

azt vettem észre hogy színes igen színes virágok nyíltak a fekete földből

és az emberek meg színes oltalmukba költöztek arra gondoltam nahát

néhányan úgy tűnik rájöttek végre rájöttek végleg vagy csak egyszerűen

akár a szél akár engemet a messzeségből egymástól távoli világokból

idehozta hogy együtt legyenek csak ők csak egy csöppet és kinyíltak

mint a földből a színes virágok melyekbe beleköltöztek hogy legyen

szerelem legyen kedvesség legyen barátság legyen végre ami annyira kell

hogy amint ők a virágokba úgy szemükbe visszaköltözzenek a színek

és ezután újra megtörtént a csoda a béna eldobta mankóját már nem botlik

nem zuhan nem rúgkapál nem csak életet és már nem csak halált kíván

kibújtak színes virágaikból az almáskert legmélyéből egészen

és legnagyobb meglepetésemre legnagyobb csodálkozásomra

körém gyűltek mint az ember sorsa köré a győzelmek és tévedések

mint a gyermekség legmélyén az emlékek hogy volt anya előtt élet

mikor én még én voltam de nem ez az én még lánykoromban mondja a fiú

kisfiú voltam és szerettelek mondja a lány legkedvesebb barátnőjének

fűszál voltam az almáskertben és a virágok lakói színesen körém gyűltek

azt hitték hogy hoztam magammal egy kis messziföldet por alakban

álom árnyat talán azt hitték talán nem hittek semmit csak a szél csak a lélek

ami odasodort ami melléjük tett mint ahogy egy távoli mező fűszála

az almáskertbe kerül és nem a tengerbe nem az aszfaltra nem a végső gyengeségbe

ám nem hoztam mást csak az álmot hogy talán lehetséges és én nem is hittem

hogy a dolog az a lehetőség hogy talán bárkit igazán érdekelhet

a nézés az igazi nézés hogy csak úgy mint egy mesehős felkerekedjen

és éles szemmel vagy csukottal megnézze végre az őt ölelő színeket