Đorđe Kuburić
Február

 

Virtuális bohémként

köszönt rám a hajnali fény.

Italtól mámoros vagyok,

a számítógép monitorja ragyog.

Csábítanak a villogó fények.

Alig használom a szövegszerkesztőt,

hisz a neten töltöm a legtöbb időt.

És mégis:

e sorokat kézzel rovom,

ceruzám tompa nagyon.

Egy pohár sör az asztalon,

meg valami karibi rege.

Nem hagyott alább a tél ereje.