Kalász István
Egy utazás mentén a szexualitásról

Nem: nő, nem nő, két pont hiánya. Ettől nő valami? A torrent férfi az, amije van, üvölti a "Nő an Sich", mert van előítélet. Szagos. A férfi objektív Seele, a nő a szubjektív Lélek, és akinek van valamije, akkor ő a nagy Posszeszív-Genitív. És ő az erőszakos, mondja a nő. És megáll a napverte téren, bizalmatlanul hunyorog, majd lábán az új olasz stilettóval elkopog a Prada butik felé. Bármelyik metropolisban is legyen, gondolja a férfi. Így bámul utána, majd felnéz a templomtoronyra, és arra gondol, nehéz neki, hiszen hogyan lehet elmondania a szubjektív érzéseit objektíven? De persze fordítva is igaz ez. Hát akkor? Akkor a gótika inkább. Mert minden fontos dolog, mi leomlott, felépíthető, és ebbe a ténybe egy férfi bele tud kapaszkodni.

Így utaznak. A nő egy férfivel, a férfi meg a nővel, akit megfigyel, hogy kiderítsék, illenek-e. Egymáshoz.

Hogy a férfi an sich milyen lett, erről a nők is tehetnek. Mert szerepet kapnak, adnak, mert szeretetet kapnak, adnak, mert a szeretet áramlik, lüktet, lövell, és a nőben egy éjen megfogan a férfi, a magzatvizében úszkál, aztán a nő világra tolja-nyögi vérben, éles fájdalomban, metsző lámpafényben, és a nő egy nappal később megnézi, mindene van-e a gyereknek? Éjjel szoptatja, húzza reggelente az óvodába, a szavakat tanítja egyre, vigasztalja az első szerelem összeomlása után azzal, hogy egy férfi soha nem sír.

Nő azt mondja, hogy a férfi nem tud hidat építeni a gondolat és az érzelem között? A macsót anya (is) csinálja azért, mert a nő az egyszerű dolgokat szereti, mint pl. a férfiakat? Miért is élnek a Földön még férfiak? Mert a vibrátor még nem tud füvet nyírni? Ezen az emancipunci nő nevet, int a pincérnek, fizetni, és a férfi fizet, odébb az autópálya zakatol, zúg, és a fiatal pincér olajosan-olaszosan belevigyorog a nő ruhakivágásába, a nő meg örül, hajat igazgat, a férfi meg punciszagot érez a benzingőz mögött.

Állítólag a nők többször bólintanak életük során, de nem azért, mert igazat adnak, hanem mert ezzel jelzik, figyelnek.

A figyelem és írás önfölülírás. Is. És heurisztika újra és újra és újra. És miért szeretik a nők az aranyat, ezt is jó volna megtudni egyszer. Mert az arany önmagában emelkedett anyag? Mert árad belőle az emelkedett, végtelen tisztaság? És Isten nem biztos, hogy férfi. Igen, drágám, igazad van, mondja a férfi, aztán lassan elhúzza a nőt az ékszerész kirakata elől, és a nő halkan mondja, a legtöbb férfi zsugori.

És megérkeznek a tengerhez. És szobát vesznek ki. És.

Borzalmas volt, mondja utána a nő önmagának, miután megtette az ágyban azt, amire a férfi hónapok óta kérte, és behajolt a plafon elé. Majd a férfi fölé hajol a nő arca, jó volt, drágám? Igen? Úgy örülök. A nő kimegy a nyomorult szállodai szobából, az időtlenségig belakott, krémekkel telepakolt szállodai fürdőszobában iszonyatos barnítót ken az arcár(b)a, a tükörben hosszasan nézi azt az arcot, amit az idő vés, vés egyre, de azért közben kisimít a túlsúly. A nő áll önmagával szemben, és arra gondol, a férfiak páncélban élnek, hideg fém védi a lelküket. És ez uralja a külsőt, mert azon semmi sem látszik. Nincs mimika, nincs agyi izom. Nincs is agyuk, gondolja a nő, majd megy úszni; alakformálni a szálloda medencéjébe.

Megerőszakoltál, mondja a nő másnap reggel az étteremben, tökrészeg voltál. Emlékszel? A férfi bólint, schlagwort ez is, emlékszik, szégyenkezik, de aztán megkérdezi, de miért nem mondtad, hogy nem akarod, miért nem szóltál tegnap este. Egy szó elég lenne! Egyetlen szó! A nő mosolyog, ó, nagyon szomorú dolgok ezek, mondja halkan, ez a féktelen birtoklás, tudod? A férfi hosszasan nézi a nőt, és azt mondja, igen.

Az ágyban, ahol szinte mindent ki szabad mondani, inkább hallgatni lenne jó? Mondja a férfi a séta közben. A tudatos önmérséklet összeomlása ez, ha mégis beszélek utána, kérdez vissza a nő. Néha, gondolja a férfi, azért szájon vágnám. Miért is? Nem tudom, de jól esne a csönd.

Az Élet nagy útvesztőjében? Schlagwort. A férfi produkálni akar, állni a hegyen , a dombon, az övé legyen a legnagyobb kert, homokvár, kabrió-uterusz, a kopott garázskanapé is legyen az övé, ő rúgja a gólt, a férfi zsebében svájci bicska - ő Chuck Norris, és ölében a temperált spermium rakéta, majd felmegyünk a közeli hegyekbe. Igaz, drágám? A nő meg reprodukálja a konyhában, a szobában, az ágyban a rendet. És mégis az apa/kép (schlagwort) normásítja a világrendre a világot, produkálja önmagát? Ugyan. A hím Chuck Norris nem alszik, ő virraszt, Chuck Norris vár, ő stand-by állapotban van, igen, így van, bólogat a nő az étteremben, nincs egyenlőség, és vár, míg a férfi visszatér a pulóverrel, és a nő várja tovább, hogy a férfi Chuck felsegítse a kasmír pulóvert, nyissa az ajtót - közhely-közhely-közhely ez az egész, felületes csík-ló-mány, ostobaság. Aztán a nő áll a férfi mellett, kezét lopva a férfi nadrágjába csúsztatja. Egyre mélyebbre., mélyebbre. Frankfurtban, Budapesten, Székesfehérváron, Malagán, Brüsszelben, Bécsben, Teneriffán, a mindenkori búcsúzás repterén, yeah, jó volt egy női kezet érezni. Wow! Mondja a férfi.

A férfi nem válik el a dologtól, a dolgaitól, hanem "a Ding an sich" gazdát cserél, a férfi ezt így látja. A nő hogyan gondolkodik (érez, schlagwort) erről? Mert mégis mit kíván a női nem? Tessék-tessék? Szidni a sörhast, lebunkózni a férfit an sich, beszólni , igen, megy ez könnyedén. Vannak otromba férfiak, mondja a nő reggel, és ezt egyetlen olyan férfi sem, aki reflektál önmaga nemére, nem tagadja. Nem és nem. Vannak otromba férfiak, és az idő múlása jó prédikátor.

Másnak jó prédikálni, nem is olyan bonyolult dolog a másik nemet szidni? Csak olyan normásítós-általánosítós, merthátténylegsemmidesemmisem JÓ? Főleg nem, ha egy csinosabb nő bukkan fel a mólon. Mit csinosabb? Fiatalabb, szőkébb, karcsúbb, egyedül van. Mint a síkosító, olyan ez az ellenséges feminin INTRO fanyar parfümillattal az esti parton; a nő erre áthajol, pici vércseujjait a férfi tarkójára csúsztatja, és jéghideg ajkkal csókolja az "övét". Napok óta először. A tenger végtelen nyilvánossága előtt.

A férfi lassan vezeti az autót felfelé a szerpentinen. Kirándulnak a hegyekbe, bele a reggeli ködbe, és a férfi már régen nem tagadja, hogy félelmekkel él, és szorong egyre, és ezért néha nem áll fel neki. És vannak impotens alakok is, ugye? A nő felnevet. Az impotens szót megvetéssel csak nőtől hallani; az igazi férfi ezen nem nevet. És a férfi ekkor arra gondol, hogy a nők férfiről alkotott képe száz éve változatlan.

Okvetlenül definiálni, mit jelent: nőies? És mit jelent: férfias? Mert ott vannak a hegyek, és hegyekkel szemben a fogalmakat már tisztán kell látni. És ott van a hegyek mélyébe beleírva, erős légy! Mert a gyengét nem szeretik, a nők főleg nem, mert a nő hatalmas fegyver.

A férfi meg buzija a technikának? Igen, a férfiak szeretik az autókat. Szeretik az autórádió gombjait programozni? Szeretik, ha ők válthatnak sebességet, és nem szeretik bevallani, ha eltévednek egy idegen városban. És szeretnek húst enni. Véresen. És bort inni szakértő arccal. És szeretnek dugni. És szeretnek. És akkor mi van? A nő meg rúzsozza a száját, pedig ki a fene kéri rá, hogy olyan arccal jöjjön ki reggel a fürdőszobából, mint egy jeti? A nők meg szereti a férfiakat szép autókkal. És így tovább.

És a férfi azt mondja a hegyek közé szorult városka ködös terén, hogy gótika! A fene egye meg, akkor is és újra és újra: GÓTIKA. A nő lassan elkopog a butik felé, a férfi áll a téren egyedül, néz a nő után. Mert hát jó a feneke van és okos nő. És ezt is, és azt is szereti a férfi. Az okos nőket jó fenékkel. Ő legalábbis szereti, aztán felnéz az égnek törő, mégis alázatos templomtoronyra. A jó szó semmibe sem kerül, az egyik szó adja a másikat, egy férfi, egy szó, a szavak még egy szöget is kitépnek a szívből, és velünk a szó, das ewig Weibliche zieht uns hinan. A nő nem jön, a nap közben kisüt, a férfi beáll a templomtorony árnyékába, és vár türelmesen. Stand by.