Üzenet, 1999/5-8.: Genius loci

Szerelem

Ma szerda van: negyedik nap nélküled. Veled álmodtam, újra, de reggel nem sajgott úgy az ébredés, mint vasárnap óta az összes kegyetlen visszatérés az imagináció rózsaszín világából. Olyan furcsa ez: kezdesz gyönyörű szép emlékké válni bennem, mintha közösen megéltük volna egy érzés extrém maximalitását, melyhez már nem lehet hozzáadni.

Lehet, hogy ideje belátnom, múlt időben illene rólad gondolkodnom. Sok mindenre megtanítottál, lényegében felsejlett előttem egy felnőtt szerelem víziója, illúziója. Lényegtelenné váltak a szerelem némely alkotóelemei, melyek régen annyira vonzottak, avagy taszítottak. Főleg a féltékenységre gondolok, kiveszett belőlem ez a gyötrő önkínzás, mely egyrészt a bizalmatlanságból, másrészt az ön-nembecslés kénes leheletű lelki poklából ered. Benned nem kellett bíznom. A barátságunk "viharos évszázadai" alatt felfedeztem, hogy az én szerelmem az én magánügyem. Bármennyire is közhelynek tűnik, csak mostanság jöttem rá, hogy nem engedhetem meg magamnak azt a pszichós luxust, hogy másokra akasszam a szívem nehéz köveit, nem ered minden gondom a bűnös, lélektelen társadalom kegyetlenségéből, egyes probloszokat saját lelkemen kell megszárítanom.

Van újabb állandó belépőm a Süss fel Nap!-ba, ott voltam tegnap is, betéptem M.A.-val, megismerkedtünk egy amolyan filmbéli figurával, aki tíz gramm hasissal ruccan ki éjszakai szeánszokra, van pénze, bomba nője, testőre. Felvilágosított a szivar a kamaszkorról, mondta, hogy ne lőjem magam még legalább tizenöt évig, mert ezt a pár évet a harmadik ikszig megéri józanon megélni. Kicsit fájt ez, mert arra gondoltam, hogy én márpedig képtelen vagyok farkasszemet nézni a megcsalt szerelem szenvedélyével. Mindennap jól be kell hasítanom, fulladozok a mesterséges paradicsom tömény szpídjétől, nem látok, s még nem is éltem át amúgy elementárisan az elveszítésedet.

Mégis, állítom, hogy a két kábítószernek (mármint szerelem és drog), semmi köze egymáshoz. Őszintén szeretlek, s ez végre nem egy unalomból egzisztáló érzés, nem féltékeny, éretlen vagy önző. Picit haragszom rád, mert nem vagy itt, hogy megölelhesselek, hogy a puha kis hajlataid beleolvadjanak a testembe, de azt kell mondanom ilyen kurva rezignáltan, hogy érted haragszom, nem ellened.