Bakos András
Kedvenc állatom

Nézzél a szemembe, légy szíves - mondja a kisfiú a fekete macskának. A macska azonban, bár nincs baj a hallásával, mindenfelé néz, csak a megfelelő helyre nem. A kisfiú házi feladatot ír, fogalmazást, jobb kezében a toll, bal kezében pedig a macskát tartja, erősen, mert a fogalmazásnak végig a kedvenc állatról kell szólnia.

Elvileg fejből is lehetne írni egy fekete macskáról, a kisfiú is így gondolta, amíg az egy mondatból álló bevezetést írta. De ahogy a tárgyalás második mondatán tűnődött, rádöbbent, hogy nem tudja, van-e Brikettnek szempillája, és milyen hosszú az, mondjuk, a szeme átmérőjéhez képest. Arra sem emlékezett, szokott-e a macska pislogni, pedig nyilván ez is fontos. Nincs mese, ezt meg kell figyelni. Írás közben azt gondolta, most már sejti, miért is adták ezt a feladatot az iskolában: azért, hogy döbbenjen csak rá az ember nyugodtan, mennyire figyelmetlen volt eddig. Merthogy egészen más egy macska így, közelről megnézve. Például az is fontos fölismerés, hogy ez a macska szemlátomást jobban szeretné, ha őt ezután is csak felületesen, nagyjából ismernék. Szeretne titokzatosnak látszani, mindenáron.

A kisfiú hallotta a televízióból, hogy azt a kíváncsiságot, ami a kutatókra jellemző, természettudományos érdeklődésnek nevezik. Az is nyilvánvalónak tűnt abban a műsorban, hogy ezért nem illik megharagudnia egyetlen megfigyelt állatnak sem. Lehet, a madárnak kellemetlen, ha finom hálóval megfogják, megvizsgálják a tollazatát, mennyire kopott, megtapogatják a begyét, majd meggyűrűzve engedik el. Ez a kis incidens azonban később a javára válik. Legföljebb, gondolta, annak a lepkének lenne mit fölhánytorgatnia, amelyet gombostűre szúrnak. Az például haragudhatna, de bizonyos okokból az sem haragszik.

A macskáról így, első pillantásra nem lehet megállapítani, milyen idős. Lehet, behatóbb vizsgálattal ki lehetne deríteni ezt is, mert ha a fának vannak évgyűrűi - pedig az csak egy növény -, akkor egy ilyen fejlett élőlénynek is van valamije, ami jelzi a korát. Lehet, a bajusza átvágva, és mikroszkóppal megnézve pont olyan, mint egy fatörzs. De a macskának fáj, ha levágják a bajuszát, ilyen áron pedig nem akarja megtudni, milyen idős. Talán nem lesz baj, ha az állat kora kimarad a dolgozatból. Egyébként sem itt született, valaki kirakta az autóból kismacska korában, a kisfiú pedig megtalálta. Addigra már kinyílt a szeme.

A kedvenc állatnak kint a helye. Mégis mindig bejut a házba, mert a kisfiú titokban beengedi. Eleinte, amikor az apja a bentlét okait firtatta, a kisfiú azt mondta, a macska nyilván fölugrott a kilincsre, és kinyitotta az ajtót. Ezt lesütött szemmel mondta, mert úgy tudta, ez egy ordenáré hazugság. Írás közben azonban megnyugodott a lelkiismerete. Rájött: nem merné azt állítani, hogy a macska nem tudja kinyitni az ajtót. Lehet, már tényleg járt is így odabenn, csak aztán kiment, és becsukta maga után az ajtót, miután minden nyomot eltüntetett.

Befejezés: egy macska csodákra lehet képes, ezt könnyen beláthatjuk. Csak meg kell figyelni, türelmesen.