Beke Ottó
A megelőzöttség alakzata

A DNS 2² esetében a befogadó az írásbeliség képiség általi megelőzöttségével találja szembe magát. A szembe találja magát kifejezés viszont a jelen szöveg keretei között nem egy egyszerű frazeológiai egység, szóvirág, amely a közhelyek általános struktúrájának megfelelően híján volna mindennemű történeti, olvasásszociológiai, kultúraelméleti stb. referenciának, vagyis nem csupán egy olyan szokásossá vált szófordulat, amely nemhogy elősegítené, hanem éppenséggel meggátolná a jelenkor kultúrkontextusára való adekvát reflexió működésmódjait, diszkurzusformáit. A szóban forgó kifejezés ugyanis egyrészt arra a hangsúlyáttevődésre utal, amely a nyugati fogyasztói társadalomban - a technikai előrehaladás következtében - az alfebetikusság és a vizualitás jelenségei között játszódott le az elmúlt évtizedekben, s amelyet ikonikus fordulatként szokás számon tartani, másrészt pedig a látásnak, a befogadásnak, az azonnaliságnak és a tagolni kívánó hűvös elmének azt a kéjes-illetlen összevegyülését igyekszik megelőlegezni (idő előtt érzékeltetni), amely talán a leginkább hivatott a DNS kulturális folyó-irat lényegének, szívének megragadására.

A DNS 1. száma, amely a szemiózis folyamatából mindig kimaradó (örökösen fönnmaradó és többnyire reflektálatlan) jeltestet tematizálta, vagyis azokat a történetileg egymást követő információhordozó közegeket állította vizsgálatának homlokterébe, amelyek annak ellenére kerülik el az elméletírók és a szöveg-, illetve a kultúraelemzők figyelmét, hogy nemcsak közvetítői, kommunikációs eszközei, hanem egyben meghatározó tényezői is az ismeretek hierarchikus struktúráinak, vagy általánosabban fogalmazva az episztémének, májusban hagyta el a nyomdát. Ezt követően a szerkesztőség tagjai különböző interjúkban azt nyilatkozták (azt az ígéretet tették), hogy a 2. szám várhatóan szeptember folyamán, de legkésőbb október elején fog megjelenni. Ígéretüket azonban nem váltották (avagy nem válthatták) valóra, a 2. szám keletkezéstörténetének szövetében ugyanis az előreláthatatlan hiba, az elméleti rövidzárlat, a különbség különbségének alakzata jelent meg. A késés elkerülhetetlenségét vetítette előre a performatív aktus alkalmával gyakorolt retorika: a 2. szám várhatóan szeptember folyamán, de legkésőbb október elején jelenik meg. A várhatóan szó retrospektíve azt a benyomást kelti, mintha a talán által konnotált bizonytalanságot helyettesítené, s mintha egyedüli szerepe annak megakadályozása lenne, hogy az ígérettétel mélyén megbúvó elkerülhetetlen kudarc még bekövetkeztének pillanata előtt tudatosuljon. A valóra váltható ígéret alakzatának ilyetén szertefoszlatásához járul hozzá a következetesen használt legkésőbb (-később) szó is, amely a megjelenés pillanatát a késéssel, a jövendőbeli prezenciára való csillapíthatlan vá(r/gy)akozással helyettesíti be. A késést azonban - a látszattal ellentétben - nem akadékoskodó halogatás, a nagyszámú kép-szöveg fúzióval vagy elmélettel való felesleges pepecselés vagy más, a folyóirat-testen kívüli, s annak felületeivel közvetlen összefüggésbe nem hozható körülmény okozta, hanem az alfabetikus kód lassúsága, amely a DNS affirmatív stratégiáinak ölelésében alkalmazott vizuális felületek tekintetében még inkább hangúlyossá vált. A késést az írásbeliség és a képiség közege közti szubsztanciátlan különbség, dromológiai inkompatibilitás okozta, illetve az időnek az a gyümölcsöző kizökkentsége, sarkaiból való kifordultsága, fájdalmas szétszakítottsága, out of joint állapota (Shakespeare - Derrida), amely a létezőnek a jelen idejű és hiánytalan itt-létét, temporális elhelyezhetőségét minduntalan ellehetetleníti, s amely az ígéret megtétele és valóra váltása közt feszülő távolságot az elfeledett, örökre elvesztett jelenlét és az eljövendő-beígért prezencia közti különbség, radikális elválasztottság mintájára végtelenné nyújtja.

Szükségszerű különbségről, leheletfinom árnyaltságról van tehát szó, amely a föntiekben használt fogalmak mindegyikébe beírja magát, s amely így a befogadást, az azonnaliságot, az ígéret performatív aktusát és az írásbeliség képiség általi megelőzöttségét egyaránt homályos tervvé, téves prekoncepcióvá, hibává változtatja. Elemzésünk nyitómondata alapján a DNS 2² esetében a befogadó az írásbeliség képiség általi megelőzöttségével találja szembe magát. A DNS 2² vizuális felületei tehát megelőzték az ezeket az areferenciális képeket elméletileg kibontó szövegeket, vagyis az A4-es formátumú "nagy" magazinrész előbb jelent meg, mint a rendhagyóan csomagolt "kis" kiadvány. Nem tudni pontosan mennyivel, de előbb. Az elméleti szövegeket tartalmazó egészen apró, zsebre vágható kiadvány megkésett publikációját vagy a digitálisan manipulált képekből és szövegfragmentumokból álló magazinrész idő előtti fölbukkanását nem a képek és a szövegek előállítása között hipotetikusan tapasztalható időtartambeli eltérés okozza, hanem az ezeket a közegeket meghatározó dromológiai paraméterek együttese. Magában az a tény, hogy az alfabetikusság közege lassabban funkcionál, mint a vizualitásé, s ily módon nem elégíti ki a befogadás azonnaliságának és gyönyörének vágyát, első látásra valóban úgy tűnik, megfelelő érv annak alátámasztásául, hogy a DNS 2² esetében az írásbeliség képiség általi megelőzöttsége figyelhető meg. De miféle megelőzöttség az, amely miközben a fénysebességgel terjedő képek apoteózisát zengi, maga is megkésett-jéghideg szöveget hoz létre, s így megrabolja az erotika lemeztelenített feszültségébe töltődő vágyszerelmet, a vértől duzzadó szervek vad, állatias mozgását, az erőszakos ölelés tengerhullámainak mediterrán morajlását? Miféle megelőzöttség az, amely a lassúbb közegben, az írásbeliség által meghatározott diszkurzusformákban lakozik, s azokon kívül, az olvasott szövegeken kívül nem is létezik - nincs? Egyáltalán megelőzöttség ez?