Beszédes István
Fél szárny legyezője

A teremtés nem ismerte még a szimmetriát,
tökéletes volt, bár fél szárny legyezője,
felszállni azonban csak azután tudott,
hogy egy egészen közönséges orv kezében,
ki gyilkos volt csupán, vagy szörnyek legyőzője,
fényes pénz, vagy törött tükör cserepe villant.

Azóta megvárja, hogy az égett nap lemenjen,
s hogy legyen békesség, valaki leoltsa a villanyt,
mert a világon olyankor mindig van madár,
fehér galamb a fényevesztett mennyben,
amely a fészekről felriasztva verdes,
amitől aznapra a megteremtett teljes.

Mit kell tudnia, annak, aki tervez,
vagy választ szeretne néhány tagadásra:
hogy, mondjuk, a teremtő gondosság
arca épp milyen? Nap, indulat, hús-vér
avagy permet, s meglátni-e a lelket a vizen?
Meg hogy a láthatatlan part felett mi leng?

Kövek álma, forgács-lebegés?
Milyenvolnaság?
Milyenlehetés?