Nagy Farkas Dudás Erika
Délután, tenger

A férfi a lány fülledt hónaljába fúrta fejét, az enyhe izzadságszag otthonosságérzettel töltötte el. Már nem akart a lánytól többet, de az mégsem veszítette el vonzását számára, időközben mintha valaki más lett volna belőle, például egy hatalmas, elterülő végtelenség, nyugalom, ami azonban vihart is őriz magában.

Megkívánt egy cigarettát, vagy egy italt legalább, esetleg felszállni, és elaludni egy felhőn. Ki nem mondta volna hangosan, hiszen férfi ilyent inkább ne mondjon... Azt felelte a hasonló helyzetben mindig elhangzó mire gondolsz-ra, hogy semmire, de tényleg semmire se gondol. Hazudott. És mint aki bűnt követett el azzal, hogy nem vallott igazul, sírós fiúvá változott hirtelen, és azonnal menekülhetnékje lett. A lány marasztalta még, lustán átfogta hullámaival.

Néha megmagyarázhatatlan érzések jönnek elő, vagy az ellazulás felnyit egy addig ismeretlen ajtót, különös szellemek járatára. Az ablakon túl minden a régi kerékvágásban haladt, csak ő szakadt ki a dolgok normális menetéből. A délutáni szeretkezés után ilyen. Olyan érzése lett tőle, mintha a lány lenne a tenger. Magányosság is volt a pillanatban, de együtt levés is. Hogyan mondja el neki, hogy értse is?

Olyan vagy, mint a tenger, mondta ki hangosan, hogy örüljön a lány. Magyarázd ezt meg, sikoltott fel váratlanul, magyarázd meg nekem, kérte hisztérikusan, és felkönyökölt, dagadt, tornyosult, fenyegetőn sötét lett, elfúlt a lélegzete. A férfi nem ismert rá a lányra, a szavak varázsa nagyobb izgalmat okozott volna neki, mint kicsivel előbb a játékuk? Harmadszor is kérte, követelte, hogy pontosítsa, mit értett rajta, hogyan is gondolta azt a tengeres dolgot? Közben egészen távolra kerültek egymástól.

A férfi, ahogyan a párás hónalj fészke nélkül maradt, a tenger élményéből is kiesett. Milyen gyorsan hűl ki a párna, és hidegérintésűvé, taszítóan nyirkossá lesz, ha a test eltávolodik tőle, hideg gödör lesz perceken belül... Az érzések sem voltak már sehol. Felhő? Tenger? Ugyan! Idegen lett a lány, idegen a szoba, és a sírós hangulat helyett düh fogta el.

Legszívesebben lekevert volna neki egyet, mert mindent tönkretett az idétlen viselkedésével.