Fekete J. József
Ömlik a szöveg a laptopból

Vass Tibor: Bevallás garnitúra. Orpheusz Kiadó. Budapest, 2004

Régtől fogva tudjuk, Vass Tibor költészete elválaszthatatlan magánéletének beirodalmazásától, bevallásai során szinte bármiből élményközpontot képes építeni, amit aztán részleteiben végigjár, miként a stiláris kaptafával kapcsolatosan el is mondja: "az első szakaszban in medias res barátaim elé adom a témát, / hat-hét tömör sor, plusz egy-két nagyszerű nyelvi lelemény, / a szakasz indító sora megismétlődik a szakasz lezárásaként, / ezt követően az egész versben rondószerűen ismétlem, / variálom végig a kezdő szakaszt, annyi bővítéssel, / hogy minden egyes szakaszban behozok egy-egy adalékot, / mellékszálat, a záró szakaszban csokorba fogom / a menet közben érkezetteket, visszautalok a kezdő szakaszra, / nagyon érzem a nyelvi ötleteket, / az egész versírósdit-költősködést poénra veszem, / lazán átmarháskodom." A versek állandó és a ciklusok között szabadon átjáró motívumok köré szerveződnek, olyanok köré, mint a testes nő, aki megértő, Zinocska, aki titok, a gyömöszölő nő, aki leplezetlenül sexéhes, a bogácsi ember, aki megrökönyítő, a kocsmabolt, a reuma-kórház, a nyári lak, a család, a kedvenc háziállatok s maga a versírás.

A versírást technológiai eljárásként éltető módszere elveti az ihletettség és az intencionáltság általi befolyásolást, munkaként, elvégzendő feladatként tematizálódik, ami során a szerzőnek többször bele kell köpnie a tenyerébe, mert a "minden hájjal megkent" és "dörzsölt" költő szerszáma a laptop, "a billentyűzet a kapanyél, / a képernyő a forgatandó föld". A versírás munkaként, szakmaként, foglalkozásként való kezelése egyben a vers (és a költészet) szentségének trónfosztása, és a költészet depoetizálása. Vass igencsak nagy kedvét leli az olyan versidegen mondatokban, mint: "Mit is akartam mondani? (továbbiakban: m.i.a.m.?)"; "Mink a mánkba beragadtunk"; amelyek közül némelyek a mondat poétikájának tervszerű deszakralizálását célozzák: "és ebben az áréban, a túrót, akarom mondani, érában"; mások meg ötletsziporka nyomán robbantják szét a versmondatot: "Érvágás: Nyávogue. Ismét divat a sikkasztó hőség."; és mindent áthat a verssel szembeni hetykeség mint fölsőbb szintű alkotói magatartás: "(Mostanában úgy hír- / lik, a némelyek által bermudának nevezett gatyáim / valójában boxer alsók, / hiába ugattam eddig a bermudáról én, / át kéne írni ezt az egészet. / De most nem vagyok formában.)"

A laza átmarháskodás látszatát keltő magatartás mögött azonban véresen komoly és tüzetesen átgondolt alkotói elszántság működik, amelynek fő stilisztikai eszköze a lüktető ritmust adó ismétlés, az irónia, a humor, a szójáték, az elírások, az áthallások, a torzítások és ferdítések. Alapvető befogadó-feldolgozó hozzáállása a spontán irónia, majd az abból kiterebélyesedő nyelvi tűzijáték, ám ez a megismeréssel szemben alkalmazott önvédelmi mechanizmus nem mindig működik olajozottan, a költő nem mindig képes elsompolyogni a szavak mellett, és ilyenkor, ha homok kerül a gépezetbe, mint például a (Meghalt a macskám, egy macska.) vagy a (Vakon_Zinocska mondja: Ha a hangomra írna.doc) című költeményben, nem véd a (vass)páncél, a laptoppból pedig torokszorító lírai kompozíció kerül ki. A lírai-szerelmes nekibuzdulás azonban csak ideig-óráig nyomja el a költő szó-szétszerelő kedvét, alig képes megfékezni szóvicc-gyártó alkatát, miként annak a lírát megbontó visszasurranására találunk példát a (Vakon_Apám feltűnik néha.doc) című versében. A képzőművészet által ihletett versei látványosan és hangzatosan nyomatékosítják Vass eredetiségét, felismerhetően vasstiboros marad, és hiába keresünk bármi szokványosat, olyat, amit a képzőművészet által ihletett versekben elvárhatunk, folyton csak meglepetésekkel találkozunk. Már-már megszokjuk a formát, amikor kiderül, hogy Vass Tibor tovább képes fokozni a bevallás és az önkommentár meglelt poétikai alakzatait, és a nyelvi struktúra mellett a verskép tördelési textúrájának újbóli megújítására is van ötlete, például a (Töredék - lefejezetek) versben. Nehéz lenne összeszámolni, hány magyar költő sorait, szófordulatait parafrazálja Vass Tibor a verseiben, de azt mindig úgy teszi, hogy felismerhető legyen az áthallás, utána azonban rögtön szóviccbe, hahotába fordítja a megszólítást, jelezvén, hogy a költőelődöket magához emelve játszótársakat talált, akikkel együtt riszálhat az irodalmi focipályán. (Hogy itt is legyen egy Kontra Feri-s áthallás.) Vass Tibor nagyon jól mutat a pályán, cselei mindig látványosak és lelkesítők, ugyanakkor a csecseit legyezgető Kun Marcella is kivívja a közönség hódolatát. "Egy Kun Marcella-írás a világon a legjobb, amihez férfi felvett nadrágban hozzájuthat." - írja a szerző Pratek Kamilla tollával, miután Marcella már kifejezte hódolatát a beirodalmazó költő előtt, és igazuk van (egyőjüknek) - ömlik a szöveg a laptopból, a versírási módszer teljesen átlátható, unalmasnak kellene végtére lenniük ezeknek a hosszúversekből összeálló hosszú ciklusoknak, de unalomról, elpilledésről szó se eshet, az olvasó kényelmesen befészkeli magát vasspoét versvilágába, és hedonista élvhajhászként ízlelgeti e depoetizált poétikus világ gyümölcseit.