Gora Viola
Indigó

Nem tudom, miért kerestem, mit akartam tőle, vagy hogy tényleg elhittem-e, hogy létezik, de meg kellett keresnem, és életemben először boldog voltam, hogy rajta van az anyagon, meg hogy nem vallja be magának sem, mert amúgy a hasisom nem ért volna semmit.

Fürdőköpenyben fogadott, kiguvadó szemében mintha boldogság csillant volna, aztán megszorította övét, és szó nélkül otthagyott a kitárt ajtónál. Olyan ártatlan volt, amikor fölvonta a szemöldökét és mutatóujjai közé csippentette az orrát. Most is ilyennek láttam, mint ki tudja mikor korábban. A lényeg, hogy én emlékeztem rá, és az a jóleső bizsergés, amit idefelé éreztem még most is rázott egy kissé.

Persze nem akart szívni, és láttam, hogy nem ismer föl, mert tétova vagyok a gyorsan véget érő mondataimban, amelyek mint azok a törpe paradicsomkák, még az előtt ellevedzenek, hogy megéreznéd az ízüket.

Hát akkor legyen Gloria Valis a neved, mondta, én meg vállalni fogom a hátamra dobott köpenyt, meg a lassú-bicegő járást. Nyugodtan ród ki rám, mert ha összetördösöd - ki tudja hanyadszor - a mesémet, ez esetleg jellemzőnek bizonyulhat.

Nem tudom hány óra lehetett (hadilábon álltam akkoriban az idővel), réges-rég haza kellet volna érnem. Anyám sohasem aludt éjszaka, én meg ha éjfél után érkeztem, mindig levetettem a bugyim, hogy megnézhesse, nem foltos-e. Akkor megnyugodott, én meg a következő napon is kereshettem őt, egészen ártatlanul, néha-néha szédelegve, mert ilyen a boldogság.

Most persze nem voltam boldog.

Pedig kétszer is megnyalta a száját, és a lebbenő köpeny alól elővillanó csontkemény combfeszítő mintha gyönyörrel kecsegtetett volna. Minek utaztam vagy másfél órát, azt a kibaszott hasist meg a húgom hozta Ausztriából. Csak nem kellett egyikőnknek sem, én pedig már nem dolgoztam senkinek, és nem volt mivel beállítani, mert a hozzá hasonlók mindig arról beszélnek, mennyire kevés minden, aztán beszívnak, vagy belövik magukat, de én legalább egyedül maradhatok. Vele persze csak nagy ritkán, de ez volt a szerencsém. Másrészt fogalmam sincs hogyan jött elő ez a kábítószer dolog. Így talán eltávlodhatok a szigortól, és játékká lesz minden valami oldottságban.

Olyan szaga volt a kanapénak, mint az ázott kutyáknak, és valahányszor hátra dőltem, a fanyar illat izzé változott az ínyemen. Mint amikor először töltötte tele a számat, és hiába magyaráztam magamnak, hogy pont olyan, mint a gorgonzola, hánynom kellett, vastagodott valami a torkomban. Elveszítette az önuralmát, és elélvezett, gondoltam. Ettől a gyöngeségtől támadt hányingerem, nem a spermától, amelyet mindig csodáltam. Sűrű és nehéz, fájdalmat meg életet okoz, de ha sokáig hagyod, megritkul és vizenyővé lesz. Bárki megundorodik, akárhogy vágyakozzon is, én meg még fiatal voltam, kellet az erő, az erek az alkaron, amelybe belekapaszkodtam volna, ha hagyja. De persze nem hagyta, hanem fölkapcsolta a tévét, és a kékes derengésben megérintette a nyakam. Az ujjbegye érdes volt és kissé csücsörítve beszélt, de hogy mit, nem hallottam. Föltűnt, hogy semmire sem emlékszik abból, ami történni fog, mert egyszer megegyeztünk, hová írjuk magunkat, és milyen történetben.

Ez most talán egy másik, gondoltam, és nyomban megnyugtatott, hogy Valisnak nevezett el. Ez sokfelé vezet, szóval számíthatok a kevéssé logikus fordulatokra, másrészt még mindig nem tudtam, pontosan miért is jöttem, és a finom bizsergés is elmúlt.

Szerettem volna, ha valami jellemző képsor fut végig a képernyőn, vagy erőszakosan megmarkolja a vállam. Emlékszem, amikor először együtt voltunk, vadul és könnyedén dobált a matracon, és mikorra teljesen elveszítettem a fejem, abbahagyta. Sokáig akarja hallani a kéjes nyöszörgésem, mondta, én meg aléltan billegtem az orgazmus szélén.

Mindig izmos volt, de a képernyő fénye most valahogy jobban kidomborította a mellét, és pocakja sem volt már. Ennek ellenére nem éreztem kívánatosabbnak. Vártam, hogy elhallgason, és eltűnjön a szájáról az a csücsörítés, mert úgy éreztem, hogy sietnünk kell, és így nem jutunk messzire. Unatkoztam és kicsit undorodtam is. Mit akarhat tőlem?

Meddig maradhatsz, kérdezte volna, de elkezdtem mentegetőzni, hogy csak hasist hoztam, más nincs. Mind az övé, nem kérek érte semmit, legfeljebb a távirányítót, és örülnék, ha megborotválkozna, mert szúr a szakálla. Az igazság az, hogy én sem emlékeztem, mi történik majd, az érkezésem pedig így céltalanná vált. Próbáltam fölidézni valamicskét abból a félelemből, amit akkor éreztem, ha fölemelte a hangját, és olyan jellemzően legyintett a kezével. Olyankor mindig sírnom kellett. Mindenütt folyni kezdtem, és ha végül kibékültünk és belém hatolt, lelkiismeret-furdalásom támadt, és anyám arcát láttam. Azt hiszem ezért hagyott el. Én sem bírtam volna sokáig a helyében, bár mondják, hogy értem többet is elviselnének. Ezt persze nem hiszem. Különben kimaradt volna a buszozás ebben az átkozott esőben. Bentről nagyon kellemes, a kopogás megnyugtat. Így azonban nyálkás leszek tőle, és mocskos. Akárki mondja, hogy az eső lemossa a koszt, hazudik, mert én még sosem úsztam meg, és talán most sem fogom. Látom magam a szemében, egyre nagyobbodok. Biztosan meg akar csókolni, nem tudom miért közelít.

Hányszor mondjam még, hogy nem ezért jöttem. Ígértél valamit, és most tévézünk, pedig nem maradhatok, bármennyire is akarnám. Kissé megemelkedett a kanapén, és kihúzta maga alól a fürdőköpeny övét. Tényleg nincs idő. Máshogy hívnak, noha ez most legalább olyan valószínűtlen, mint az, hogy itt vagy. Azt hiszem, nem kéne besodorni azt a cuccot.

Addigra már én beszéltem, és biztos voltam benne, hogy egyedül mesélek, ő pedig egykedvűen rázogatta a távirányítót. Szép volt az izmos melle, sötét szeme. Továbbra is csücsörített, én meg nem tudtam ellenállni neki. Ez következik, gondoltam, csak épp nem érzem a következő mozdulatát, amely legalább annyira az enyém, mint az övé. Tudtam, hogy fölém hajol majd, meg azt is, hogy sejti, megtaláltuk a mesét, amelyben nevet adott nekem, és amelyben elférünk.

Szerettem volna, ha anyám nem talál foltokat és megnyugszik. Erről azonban már lekéstem, pedig nem is történt semmi. Lehet, hogy így nem is kereshetem tovább. Vagy el sem indulok, mert akkor nem írjuk meg anyámat sem.

Gloria Valis a nevem.