Horváth Ida
A szák
most újraépíteném márványos
homokváram a Duna-parton
nedves ujjakkal formálnám
omlatag testét nyugtalanságomnak
kagylószem-selymet vonnék
a bizonytalanság bástyáira
- lépteimben suhogó árvaság -
csak ülnék ahogy a halászok
hálóval húznám partra
a víztükör alatt megbúvó
csillagok eleven, vérszegény
testének vadhúsát
óvatosan fürkészném a lábnyomokat
hiszen valaki a kezdetektől figyel
nesztelenül lépked
- rókafalka játékszere vagyok -
zúzmarát dajkálnak a fák
szélkaszálta ágai
hajnalt metszenek
lombzöld vajúdással
indulnom kéne
minden világos