Kollár Árpád
woland a nádas tavon
woland jalta helyettpalicsfürdőre küldtesztyopa lihogyejevetolykor a legnagyobbak ismegalkuvásra kényszerülnekígy hát a női strand előttpereg tovább a filmvajda vadkacsát lő ittés a nap hullik szikár ölébe[kivezetés a filozófiába]majd a pest szállóbankiadójához írott levelébenelőlegért könyörögés lekurvázza rozamundáta vasfüggöny precízenkirajzolja a mágia határaitnem sejt semmit mégisrosszkedvűen távozikmágusunk később e színházzálett szállóban meztelenítile a moszkvai elvtársnőkethogy ő húzta ki a tó dugójátnem lehet bizonyítania fürdőorvosnak mindenesetreonánia közben eszébe ötlöttmár e különös történetazután a kilencvenes évekvégleg lejár a fekete mágiák korakimerték tányérunkból a tengertmaradt hát az artézi iszaptechno és ripogó harmonikaszóa félmeztelen lányok kukaczöld dusekokon csorognak bebölcseleti irodalmunk vizéreránk olvad az ezredvégs az elszabadult vers vadulficánkol gina forró combjai között