Molnár Eleonóra
Fekvő Buddha a világ játszóterén

Honolulu olyan, mint Vajdaság pálmafával - mondja Kopeczky György

A napokban kedves vendégünk érkezett. Kopeczky György, a Kilátó novellapályázatán I. díjat nyert novella szerzője látogatott szerkesztőségünkbe, ugyanis a lapunk jubileumi ünnepségén szervezett ünnepélyes díjátadásra nem tudott hazajönni. A díjért járó pénzösszeget Kopeczky György felajánlotta a bánáti árvízkárosultak megsegítésére, ami mindenképpen nemes cselekedet.

* Mi újság Honoluluban? - kérdeztük a vendéget.

- Honoluluban most gyönyörű az idő, de mivel ott éjfél van, elég hűvös lehet - mondja nevetve, majd komolyra fordítja a szót. - Egyébként meseszép környezet, kék az ég, kék a tenger, bólogatnak a pálmafák, a strand tele van jóképű turistákkal és termetes hawaiiakkal. Régen Hawaiiban a szépségnek két mércéje volt: a világos bőr és a kövérség. Sokan még mindig ezt követik. Egyébként a hawaiiak nagyon kedvesek és vendégszeretők, a turisták is rendesek, hiszen azért jönnek, hogy kikapcsolódjanak, amiben a honiak és az ott lakó vajdasági magyarok nagy előszeretettel segítenek.

* Mennyi ideig tartott a repülőút?

- Utána kellene számolni, összesen három napig és öt repülőgépen, Denver, Chicago, London, Bécs, Belgrád állomásokkal. Szóval fárasztó, de útközben mindig akad szórakozás. Jugoszláv útlevélhez mindig ingyen motozás jár, de már hozzászoktam. Nem dühít fel, különösen, ha jóképű vámos lány tapogat végig. Mondtam is az egyiknek, abba ne hagyja, mert olyan jólesik! Egyszóval végzik a dolgukat alaposan. Sok történetet tudnék erről mesélni. Azon sem csodálkozom már, hogy mindenkinek ugyanazt a mondatot darálják. Amerikában gyakran mexikói vámkezelőket alkalmaznak, s ezek valószínűleg azért mondják mindenkinek, hogy "Uram, adja le a szendvicsét!", mert talán ez az egyedüli angol frázis, amit tudnak. Lehet az ilyesmin bosszankodni, de felesleges. Emlékszem, évekkel ezelőtt többször Amerikába kellett utaznom, s a vámon hat helyen hatszor megkérdezték tőlem: - Uram, van-e önnél kommunista pártlap, bomba, pisztoly, sonka stb.?. Hawaii felé ugyanez hatszor megismétlődött, a hatodiknak már én soroltam, hogy kommunista pártlap, bomba, pisztoly, sonka stb. nincs nálam, de legközelebb hozok, mert ön a hatodik, aki ezt megkérdezi tőlem.

* Az utóbbi évtizedben keveset hallottunk rólad. Mióta élsz Honoluluban?

- Tizennégy éve, 1991-ben mentem el. Mondhatjuk úgy is, hogy áttelepültem. S ha most azt kérdeznék, miért oda, csak azt tudom felelni, ha már az ember elmegy valahova, akkor legalább olyan helyre menjen, amiért érdemes egy kicsit megszenvedni. Ha tudod, hogy nem lesz egyszerű, akkor miért ne választanád a legjobbat? És Hawaii mégiscsak a világ játszótere, ahová mindenhonnan jönnek az emberek. Ismered a mesét a hegyi bölcsről, amelyikről azt tartották, hogy a világ legokosabb embere, s aki felköltözött a hegy tetejére? Ez szerintem nagy marhaság. Ha valóban a világ legokosabb embere volt, akkor mi a csodának ment fel a hegy tetejére, ahol nincs meleg víz, ahol zergebogyón és szúrós bokrokon kívül mást nem talált. Véleményem szerint a világ legokosabb embere Hawaiit választaná, ahol illatosítják a levegőt, ahol egy égszínkék vizű medence mellett a hűvösből nézegethetné a szép lányokat, és koktélokat iszogathatna.

* Hawaii úgy él a köztudatban, mint a földi paradicsom megtestesítője, mi a véleményed erről tizennégy év ott-tartózkodás után?

- Honolulu egymillió lakosú modern város, magas épületekkel, autósztrádával, a környék természeti szépsége lenyűgöző, a szélben hajladozó pálmák, a magas hegyek, a kialudt vulkánok, melyek kéken tükröződnek az óceánban. szóval egyszerűen gyönyörű. De tudom, hogy nem csak erre gondoltál. Kérdésed második részére az a válaszom, hogy aki Hawaiiban meg tud maradni, az megél a Holdon is. A hawaii gazdaság olyan, mint a dzsungel, iszonyúan sűrűnek tűnik, de ezen a talajon valójában csak kevesen tenyésznek. Látszatra rettentő gazdagnak tűnik, fényes épületekkel, hotelokkal, cégekkel, minden csillog, szikrázik. Illatosítják a levegőt! Ennek azonban nagyon szerény gazdasági alapja van. Nyaralóhely, ahová nem azért megy valaki, hogy megalapozzon egy világgazdasági birodalmat. Az elképzelésekkel ellentétben nem a kezdő milliomosok bölcsőhelye, s éppen ezért tartom a legnagyszerűbb helynek. Szóval nekem még mindig a leggyönyörűbb, a legjobb. Nagyon kedves és rendkívül kötetlen környezet, hisz a föld összes emberfajának élnek ott képviselői, még eszkimók is, amint az a legutóbbi népszámlálásnál kiderült. Ha jól tudom, a népszámlálás alkalmával itt Vajdaságban is volt olyan, aki eszkimónak vallotta magát. Szóval Hawaii olyan, mint Vajdaság pálmával.

* Ez egyúttal nyelvi tarkaságot is jelent?

- Félúton Amerika és Ázsia között, rendkívül nagy ott a nyelvi tarkaság. Ha Vajdaságban 45 nyelvet használnak, ott legalább kétszázat. De működik. Jól megvannak. Viccelődnek egymással, de kedvesen. Például megkérdezik: Miért jó a japán lány titkárnőnek? Természetesen azért, mert a kis mandulaszemével belát a postaládába! Szerintem pontosan ez, a fajok közötti keveredés mozgatja az egészet.

* És a hawaii irodalom?

- Jó. Természetesen helyi élményekre alapozó, és többnyire elbeszélő jellegű. Nincsenek vitát kiváltó alkotások. A múltjához képest - hisz ezt a területet valósággal ellopták az amerikaiak -, rendkívül szelídnek is mondhatnám az irodalmát. Az újságok is hasonlóak, a Honolulu Advertiser például egy újság kinézésű honlap, tehát mindenki írja. Például én is. Más lapoknak is írok. Nemrégen felkért egy New York-i kiadócég, el is küldték nagyon elegánsan a szerződést, csak én akkor éppen Laoszban tartózkodtam, s mire hazaértem, már a könyv is, amiben az írásomnak meg kellett volna jelennie, ott volt a postaládában a szerződés mellett.

* Miről írtál legutóbb?

- A legutóbbi cikkem arról szólt, hogy a hagyományos normákon túl el kell gondolkodni azon például, hogy van egy hatalom, ami mindent meghatároz, azt, hogy hogyan élj, hogy hová mehetsz, mit tehetsz. Nekem ez az elméletem, elképzelésem a projektumaimban is, amiken dolgozok, és egyszerűen mindenben, amit ott csinálok Hawaiiban.

* Milyen projektumokon dolgozol?

- Három projektumon dolgozom éppen. Biztosan ismered a mondást, hogy az ember néha elolvas ezer könyvet csak azért, hogy írjon egy ezeregyediket. A kínaiaknak is van egy hasonló mondásuk: Aki tudna, de nem cselekszik, az olyan, mintha nem is tudna. S ezért én elhatároztam, hogy na jó, megtanulom mindazt, ami ahhoz kell, amit csinálok, de utána nem írok róla könyvet, melyben elárulom, hogy megfejtettem a világ rejtélyeit! Először kipróbálom, megpróbálom egy projektumon át gyakorlatilag megvalósítani! Azután ha beválik, még mindig írhatok egy könyvet. Mert eddig mindig úgy volt, hogy született egy nagy, helyes meglátás, ötlet egy ember fejében, de sohasem próbálta ki. A meglátásból könyv lett, sikeres, felkapott könyv, amivel aztán sikerült visszaélni az utókornak. Visszapillantva a történelembe, mindig van valahol egy ilyen nagy eszme, amire az utókor hivatkozik, miközben teletömik a zsebüket a más pénzével. Hányan elgondolták már például az osztálynélküli társadalom nemes eszméjét, s ezeket megcsúfolva később mások arra használták fel az eszmét, hogy meggazdagodjanak belőle. Az én életfilozófiám szerint az a tudomány, hogy nemcsak elképzelni kell valamit, hanem ki is próbálni. A gyakorlatban kell bebizonyítani, hogy amit állítok, az valós, mielőtt egy csomó ember fűbe harapna mindenféle egyéb dolgok miatt, csak azért, mert félreértették a leírtakat, és nekiálltak megváltoztatni a világot.

* Ez némi hasonlóságot mutat egy amerikai elmélettel, a flow-val, amely arról szól, hogy az vét legtöbbet saját maga ellen, aki tudja, mi az, amit meg kellene tennie, de nem teszi meg, mert nem tud túllépni saját gyámoltalanságán. Hasonlíthatnám a Honoluluban szörfözőhöz is, aki igyekszik a deszkán felállni, s lehetőleg mindig a hullám tetején maradni. Ami, ha úgy tetszik, szintén életfilozófia, mert a hullám mindig fölfelé visz.

- Nagyon jó meglátás. A szörfözőkhöz egyébként nincs sok közöm. Vettem ugyan egy szörfdeszkát vitorlával, de összesen csak kétszer használtuk. Nem vagyok sportoló típus, a strandra egy könyvvel szeretek menni, és elolvasni ötszáz oldalt. Elutazásom előtt például hazaállítottam egy hatalmas bearanyozott Buddha-szoborral. Felszámoltak egy nagy műtermi kiállítást, ott jutottam hozzá, kiárusításon. Fekvő Buddha! Mindenféle módon ábrázolták már, a fekvő póz az, ami legjobban "megpendítette bennem a húrt". Szinte olyan, mintha én lennék - gondoltam. Tehát hazavittem. Feltettük a szekrény tetejére, s most ő vigyáz a házunkra. Hát igen, mert arrafelé úgy tartják, ha valaki kiteszi a házából, örök átok fogja kísérni. Egyébként nem tudom, nem vagyok nagyon benne ebben a témakörben.

* Szóltunk a nyelvi tarkaságról, a fajok, a kultúrák keveredéséről. Bizonyára számos vallás is jelen van. Számodra mi a vallás?

- Ha körülnézek a világban, egyszerre talán húsz vallást látok, s összesen talán tizennyolcról tudják, hogy vallás. A pénz is vallás. Hiszel benne, hiszed, hogy valamilyen kézzelfogható értéket képvisel. Valójában viszont csak annyi az értéke, mint amennyinek az tartja, akinek a kezébe adod. Az aranyfedezetet már régen megszüntették, tehát gyakorlatilag - mint Amerikában például - csak az állam, a kormány hite támogatja. Azon meg mit tudsz venni? Kaphatsz érte ugyan a boltban ezt-azt, de alapjában véve csak egy papírdarab, amire ráírnak néhány számot, utána pedig jó sok embert lehet vele ugráltatni. Az jár jól, aki kiadta! A nemzetbe vetett hit is vallás, hiszen tudományosan bebizonyították, hogy a Közel-Keleten az arab és az izraeli génkészlet 99,5 százalékban ugyanaz. Az eltérés egyáltalán nem számottevő, tehát semmi sem indokolja, hogy kinyírják egymást az emberek. A kormányba vetett hit, amely mindenhatóként majd minden problémádat megoldja, az is vallás. Kismillió hasonló vallási formát tudnék felsorolni, sokan nem is tudják, hogy mindez vallás, ezzel nem mondtam sem azt, hogy ez jó, sem azt, hogy ez nem jó, mert egyénileg kell szembesülnie vele mindenkinek.

* Említetted, hogy írsz a Honolulu Advertiserbe. Mi késztet írásra?

- Sok minden. Miért ír az ember? Mintha azt kérdeznéd, miért festett Van Gogh? Idegalapon? Bizonyos értelemben igen, mert kikívánkozott belőle. Mindannyian idegalapon alkotunk, de ez egy pozitív ideg.

* Az általad vallásként értelmezett pénznek milyen szerepe van ebben?

- Szerencsés ember vagyok, ezzel a vetülettel nem kell foglalkoznom, és ez nagy örömömre szolgál. Az irodalomban, a zenében vagy egyéb műfajban, amihez fordulok, most már úgy tudok alkotni, létrehozni dolgokat, hogy nem kell attól félnem, "jaj mit fog szólni az, aki nekem ezért fizet"? A New York Times egykori főszerkesztője mondta azon a bizonyos bálon, 1908-ban: "Ha megírnám azt, amit gondolok, holnap már nem lenne állásom." Szóval főként ezért örülök, hogy ezen már túl vagyok. Ez Hawaii nagy pozitívuma, aránylag jól meg tud élni ott az ember. Persze a kezdet nehéz, de ha már sikerült, akkor másképpen szemlélheted a dolgokat.

* Mit jelent számodra a humor és az irónia?

- Irónia nélkül nem lehet kellőképpen felfogni az életet. A humor az, amivel az ember egy konfliktust meg tud oldani anélkül, hogy újabbakat robbantana ki. Talán a legjobb viszonyulási mód egy-egy olyan szituációhoz, amikor minden egyéb csődöt mondana. Nehéz eldönteni, hogy mikor humoros valami, mikor nem, kinek vicces valami, kinek nem. Most persze azt vártad, hogy erre valami humorosat mondjak. Majd elküldöm villámpostán! n A zenéről még nem is beszélgettünk.- A zene nagyon fontos szerepet tölt be az életemben, és eljön majd egy olyan időszak, amikor rettentően fontos lesz. Jelen pillanatban egy olyan projektumon dolgozom, amely talán az elkövetkező tíz évben is foglalkoztat majd. Nehéz röviden elmesélni, hiszen tizenhat évesen kezdtem bele, rengeteget kellett rajta dolgozni. Részben egzisztenciális vetületű, mert ahhoz, hogy valaki egy ilyen projektumot megcsináljon, fel kell építenie egy stúdiót. Abban az időben ezt itt Vajdaságban nem tudtam volna megvalósítani, ezért kellett innen elmennem. Össze kellett szednem hozzá a szükséges dolgokat. Erről azonban egyelőre semmi közelebbit nem árulok el.

* Gyakrabban látunk-e majd itthon, s olvashatjuk-e majd írásaidat a Kilátóban?

- Az egyik projektumom Vajdasághoz kötődik, s többet fogok ingázni Hawaii és Vajdaság között. Az ötrepülős ideszállás kicsit ideg- és fenékfeszítő, de lehet hogy más irányban rövidebb úton is megoldható. Állítólag a kontinensek öt centimétert távolodnak egymástól, úgyhogy már csak kétmillió évet kell várnom, és a szomszédságban leszek. A kérdés másik részét illetően annyit mondhatok csupán, hogy annak idején kikívánkozott belőlem A légyott, s ennek a folytatása is érlelődik, valószínűleg hosszabb lélegzetű írás lesz.