Nagy Kornélia
A sötétség rabjai
Éjjel, mikor fekhelyem
tested melegének
száguldó gyönyörűsége -
pillanat-élmények testszerűségében
sikolyod lemeztelenítő érzékisége
összeolvad húr hegedű vonó
mindez látszat
és való
ostorcsapásként perzselő tüzes földgolyó
a zuhanó légben
oltárdöntögető végső éjjelen
ellágyulok.
Leplezetlenül.