Szabó Palócz Attila
A négy báb
(bábjáték burmai népmese alapján)
 
Személyek:
A bábkészítő
Aung
Mala
Kereskedő
Tigris
Istenek Királya
Marcona
Varázsló
Szent Remete
Mesélő
 
Mesélő: Hol volt, hol nem volt, hét határon túl, de talán már a hatodikon innen, egy messzi országban, ahol én még nem jártam, de úgy mondják az utazók, hét nap s hét éjjel nem elég, hogy a közelébe érj... Azon a tájon, ahol a Nap felkel, amikor nálunk lebukik, s ha a világ másik végében is van, mégis elég közel ahhoz, hogy a négy bábú története eljusson hozzánk. Itt élt, ezen a távoli földön, egy idős bábkészítő, aki ugyan életét fiatalon kezdte, de ahogy őszült sorban az esztendőket számlálva évről-évre egy-egy haja szála, úgy öregedett ő is. Egy fia volt, akit rég elvesztett felesége szült, s szegény sorban nevelgette abból, amit a bábokért kapott. Titokban mindig azt remélte, hogy fia is érdeklődést mutat majd e gyönyörű mesterség iránt, meglátja a benne rejlő izgalmakat, de végül mégis csalódnia kellett. Aung, mert ezt a mi fülünknek ugyan igen furcsa hangzású, ám azon tájon teljesen megszokott nevet adta a fiúnak, egy szép napon így szólt édesapjához...
 
Aung: Édesapám, úgy gondolom, felcseperedtem én már eléggé ahhoz, hogy a magam lábára álljak. Engedelmével, elmegyek hát világot látni, hogy boldogulásom megkeressem.
 
Bábkészítő: Jobban szeretném, ha maradnál, gyermekem, hiszen megbecsült mesterségre oktatnálak, de ha mégis menned kell, hát utadat sem állom, s útravalóul hű társakat adok melléd.
 
A bábkészítő négy régi bábot vesz elő, amelyeket fiának ad.
 
Bábkészítő: Ezt a négy bábot én készítettem, s mind idősebbek nálad, az évek során engem is hűen, s eredménnyel szolgáltak. Mindegyikük más-más erénnyel és értékkel bír. Az első az Istenek Királya, s ő a bölcsesség erényének hordozója. Második a zöld képű Marcona, az erő erénye az ő tulajdona. Harmadik a Varázsló, kinek erénye a tudás, s negyedikként érkezik a Szent Remete, akire a jóság jellemző csupán. Mindezek az erények a segítségedre lehetnek utadon, hogy boldogulásod megtaláld, de sohase feledd, gyermekem, hogy az erőnek és tudásnak szüntelenül a bölcsesség és jóság szolgálatában kell állnia.
 
Aung: Köszönöm, és Isten óvja, édesapám, ne bánkódjék, s ne gondoljon borús szívvel reám...
 
Aung útra kel. Bambuszvesszőt vet a vállára, melynek az egyik végére kis batyuját kötötte némi ruhával és betevő falattal, a másikra pedig a bábokat akasztotta fel.
 
Aung: Könnyű volt kicsiny falumat magam mögött hagyni, hiszen egy út vezet csak onnan kifelé, de az országot és fél világot bejárni nagy tanulság lehet... Hiszen az sem tudom, a keresztútnál milyen irányban vegyem lépteim sorát, nemhogy azt, az út végén majd vajon mi vár... Hát, de én akartam így, majd csak puffan valahogy, előre, s mindig csak előbbre hát... (Énekelgetni kezd:)
 
Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell néki megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni...
 
Dallikázás közben egy hatalmas erdőbe téved, s lassan esteledni kezd. Egy magas banánfa mellett áll meg.
 
Aung: Vajon lehajthatom itt fejem nyugovóra? Biztonságos ez a hely?
 
Nézelődik, de nem lát semmi gyanúsat. Leakasztja botjáról az Istenek Királyát.
 
Aung: Mondd hát, bölcsesség őrizője, biztonságos-e ez a hely, hogy lepihenjek itt?
 
Istenek Királya: Nyisd ki a szemed, Aung, és tekints magad köré. Ha azt sem látod meg, amibe kis híján belebotlasz, képzeld csak el, milyen könnyen vernek majd át mások.
 
Aung újra körülnéz, hirtelen lehajol a fa tövéhez, a fűben keresgél.
 
Aung: (elképed.) Tigrisnyomok! Tigrisnyomok... Ide hevertem volna, a veszély kellős közepébe... Jobb lesz hát, ha a lombok között keresek menedéket éjszakára.
 
Aung felmászik a fára és ott éjszakázik. Miközben ő nyugodtan alszik, egy tigris ólálkodik a fa körül, de mivel fára mászni nem tud, a védtelen Aungot sem érheti el.
 
A tigris dala:
 
Tigris: (énekel.)
 
Megéheztem, jaj de nagyon,
nincs énnékem egy falatom.
Erdőt járom vadászgatva,
alhatnék már jól is lakva.
 
Se keletre, se nyugatra,
nincsen párom, ebugatta!
Oly jó vadász, mint én volnék,
nincs még egy és nem is volt még.
 
Se keletre, se nyugatra,
senki nyugton nem alhatna.
Tigris oson a környéken,
légy te ma az eleségem!
 
De álmos vadász éhen marad,
így tanítjuk fiainkat,
korgó gyomor, rossz álom,
jaj, már nem is kívánom!
 
Tigris el. Reggel Aung a fa lombjai között ébred.
 
Aung: Csendes, nyugodt éjszakánk volt... Nagyon szép álmot láttam... Azt álmodtam, hogy én vagyok a leggazdagabb ember a világon.
 
Lemászik a fáról. Körülnéz.
 
Aung: Tigrisnyomok! Tigrisnyomok! Egészen frissek... Úgy látszik, vendégünk volt az éjjel... Milyen jó, hogy mégis odafönt aludtam! (Megpillant valamit a távolban.) De mi az ott? Mintha karaván közeledne a hegyoldalban...
A hegyoldalban valóban egy karaván közeleg. Erős lovak vontatnak gazdagon megpakolt szekereket.
 
Aung: Hűűű...! Vagy tíz szekérből álló gazdag karaván... Csak dúsgazdag kereskedő szállíthatja így a portékáját... Mit nem adnék, akárcsak az álmomban, ha mindez az enyém lehetne!
 
A kocsisok dala.
 
Karaván:
 
Hova megy a...
Hova megy a...
Hova megy a karaván?
 
Árut szállít a kocsis,
tereli a lovakat,
sose búsul, sose sír,
mindenfelé utazgat.
 
Árut szállít a kocsis,
bejárja a világot,
elmeséli majd neked,
a világban mit látott.
 
VIDÁM VÁNDOR A KOCSIS,
SOSE BÚSUL, SOSE SÍR,
JÓKEDVŰEN ÚTRA KEL,
GYORSABBAN JÁR, MINT A HÍR.
 
Aung leakasztja bambuszvesszőjéről a Marconát.
 
Aung: Mondd, hogy tehetnék szert ekkora gazdagságra?
 
Marcona: Ha elég erős vagy, bármit elvehetsz, amit megkívánsz. Figyelj csak!
A Marcona kettőt dobbant a lábával és megremeg a föld.
 
Aung: (rémülten felkiált.) Állj! Hagyd abba!
 
Már késő: megremegett a föld, a kövek kimozdultak helyükből, nagy robajjal zúdultak alá a hegyoldalban, s elállták a karaván útját. A rémült kocsisok fejvesztve menekülnek.
 
Marcona: Láttad ezt?
 
Aung: (elképedve.) Tényleg ilyen egyszerű volna minden?
 
Aung odaszalad a karavánhoz, átnézi a szekereket és ámuldozik a rengeteg gyönyörű kelme, drágakő és nemesfém szépségén.
 
Aung: És most mindez az enyém lett?
 
Egy fiatal lányhang jajgatása hallatszik. Aung körülkémlel, és az egyik kocsiban beszorulva megpillantja Malát. A lány sír és remeg a félelemtől. Aung kedves, szerelmes pillantást vet rá.
 
Aung: Ne félj, nem bántalak. Ki vagy te?
 
Mala: Mala a nevem. Apámé ez a karaván. Vele kellett volna találkoznunk.
 
Aung: Ne aggódj, magammal viszlek, és gondoskodom rólad.
 
Mala: Igen, vegyél csak el engem is, ahogy mindent elraboltál innen. Te csak egy egyszerű tolvaj vagy, akivel én többé nem állok szóba. Többé egy szavamat sem hallod!
 
Marcona: Ne is figyelj rá! Majd meggondolja ő magát, az a fontos, hogy te megkaptad, amire áhítoztál. Gyere, induljunk tovább!
 
A Marcona gyors mozdulatokkal félredobálja a karaván útját elzáró hatalmas sziklákat, és már indulnak is tovább.
 
Aung és a négy báb: (útközben énekelve.)
 
Hova megy a...
Hova megy a...
Hova megy a karaván?
 
Árut szállít a kocsink,
felverjük az út porát,
nálunk van már minden kincs:
- jaj de jó a gazdagság!
 
Árut szállít a kocsink,
hegyen is és völgyön át,
a világot bejárjuk,
szép dolog a gazdagság!
 
Szép dolog a...
Jó dolog a...
Szép dolog a...
Jó dolog a...
 
...GAZDAGSÁG
 
VIDÁMAN FUT A KOCSINK,
FELVERI AZ ÚT PORÁT,
HEGYRE FÖL ÉS VÖLGYÖN ÁT,
VISZI-VISZI VAGYONÁT!
 
Hamarosan egy nagyváros közelébe érkeznek.
 
Aung: S mit tegyek most, amikor ilyen gazdaggá lettem?
 
Marcona: Miért engem kérdezel? A Varázsló ezt jobban tudja...
 
Aung leakasztja bambuszvesszőjéről a Varázslót.
 
Aung: Te meg tudod nekem mondani, most mitévő legyek?
 
Varázsló: Ha azt akarod, hogy a gazdagságod tovább növekedjék, meg kell ismerned a természet titkait.
 
A Varázsló piros pálcájával suhint egyet Aung felé, és mindketten a magasba emelkednek.
 
Aung: (elképedve.) Innen mindent másképp látok. Minden valami szokatlan, újszerű módon tűnik fel előttem... Most láthatom, hogy melyek a termékeny földek, amelyek majd jó termést hoznak, s mely hegyek rejtenek mélyükben ezüstöt s aranyat...
 
Varázsló: No, mit szólsz hozzá?
 
Aung: Ez gyönyörű! Ezt a hatalmas tudást most már mindenkivel megoszthatom...
 
Varázsló: Valóban. Mégis, a tudás maga a hatalom, miért nem tartod meg magadnak? Hiszen mindenki így tenne a helyedben.
 
Aung: Azt hiszem, igazad van...
 
Leereszkednek és továbbindulnak.
 
Aung és a négy báb: (énekelnek.)
 
VIDÁMAN FUT A KOCSINK,
FELVERI AZ ÚT PORÁT,
HEGYRE FÖL ÉS VÖLGYÖN ÁT,
VISZI-VISZI VAGYONÁT!
 
Megérkeznek a város piacára. Kipakolnak és máris lármázni kezdenek.
 
Aung (és a többiek): Tessék, csak tessék... Itt vannak a finom kelmék... Nemesfémek... Drágakövek... Ékszerek... Tessék, csak tessék... Jöjjenek, emberek... Csak bátran, merészkedjenek közelebb...
 
A Marcona és a Varázsló hatalmas zsákokba tömködi a pénzt, amit az áruért kapnak. A zsákokat a kocsikra rakják, azok pedig hamarosan megtelnek zsákokkal.
 
Aung: (Malához fordul.) Nézd ezeket a pénzeszsákokat, Mala. Megálmodtam, hogy én leszek a leggazdagabb ember a földkerekségen, s az álmom beteljesült. Annyi pénzem van, hogy akár egy palotát is vehetek neked és nekem, ahol majd együtt élhetünk. A bábjaimat pedig, amelyeket édesapám készített és adott mellém az útra, hogy a segítségükkel megleljem a boldogulásom, majd egy külön teremben tartom...
 
Mala hallgat és elfordítja a fejét.
 
Aung: Hát még mindig nem érted, hogy szeretlek, nem hiszed, hogy szerelmes vagyok beléd?
 
Mala távolabb húzódik tőle. Továbbra sem emeli rá a tekintetét.
 
Aung: (elszomorodik.) A hallgatásod mindig azt juttatja eszembe, hogy egy egyszerű tolvajnak tartasz...
 
Aung a Marconához és a Varázslóhoz siet.
 
Aung: Mala édesapja most biztosan nagyon szegény, ágrólszakadtan tengetheti öreg napjait... Úgy döntöttem, hogy segítek rajta. Mindent visszafizetek neki, amit elvettem tőle. Lehet, hogy akkor Malának is megered a nyelve, és végre újra szóba áll velem. S talán egy szép napon meg is kedvel, s viszonozza szerelmemet...
 
Marcona: Szörnyű gondolat! Verd ki gyorsan a fejedből! Soha nem kell odaadnod senkinek sem azt, ami a tiéd, soha! Ez csak egy gyönge pillanat...
 
Varázsló: És már egyébként is elkéstél ezzel. Mala ott szalad, megszökött!
 
Aung: (felkiált.) Micsoda?
 
Mala tényelg eltűnt. Aung utána ered. Mindenfelé keresi, de nem éri utol, sehol sem találja.
 
Aung: (letörten tér vissza.) Mihez kezdjek most a temérdek vagyonommal, amikor elveszítettem azt, ami a legfontosabb volt nekem az életben?
 
Aung szomorúan félrevonul, leül és töpreng.
 
Aung: Szegény édesapám azzal eresztett utamra, amikor eljöttem otthonról, hogy "az erőnek és tudásnak szüntelenül a bölcsesség és jóság szolgálatában kell állnia"... De én nem értettem, hogy mire gondolt...
 
Aung leakasztja bambuszvesszőjéről a Szent Remetét.
 
Aung: Mondd meg nekem, miért fordult rosszra minden?
 
Szent Remete: Aung, te úgy hitted, a boldogság a kincsekben, a vagyonban, a gazdagságban lakozik. Pedig a boldogság a jóságból ered. Nem az a fontos, hogy mennyid és mid van, hanem hogy azt, amid van, mire használod.
 
Istenek Királya: Elfelejtetted, amire édesapád tanított. Az erő és a tudás csak akkor válhat hasznodra, ha a bölcsesség és a jóság szolgálatában áll.
 
Aung: Soha többé nem feledkezem meg erről...
 
Mesélő: Aung története itt azonban még nem ért véget. Ettől kezdve mintha kicserélték volna, teljesen megváltozott. Gazdagságát és a bábok erényeit most már csak arra használta, hogy másokon segítsen. Egy gyönyörű pagodát építtetett, ahol ételt és ruhákat osztott a rászorulóknak, létrehozott egy kórházat, ahol a betegeket gyógyíttatta, és befogadta azokat, akiknek nem volt tető a fejük felett. Tanárokat fizetett, akik ingyen oktatták a városban a gyerekeket... A pagodában, ahol ételt osztott a rászorulóknak, egy napon egy ismerős, kiéhezett arcot pillantott meg. Igen, Mala volt az, aki beteg édesapját támogatta. Mindketten szakadt, elnyűtt, rongyos koldusruhákban jártak... Amikor megpillantotta őket, Aung azonnal odaszaladt hozzájuk és térdre borult Mala édesapja előtt.
 
Aung: Kedves uram, bűnös vagyok, nagyot vétkeztem Ön ellen. Bocsánatáért esedezem! Mindenem, ami van, a magáé, nekem nem kell, lemondok róla, visszaadom! Visszamegyek kicsiny falumba apámhoz és kitanulom a bábkészítés mesterségét.
 
Mala: Ő az, édesapám, aki kirabolt bennünket, de mintha kicserélték volna, nem lehet ráismerni.
 
Kereskedő: Tényleg hihetetlen...
 
Mala: Tegyük hát próbára, valóban őszintén megbánta-e tettét!
 
Kereskedő: Ha kedve tartja, hát maradjon, nem zavarjuk el. Adunk neki munkát, hogy becsülettel megkeresse kenyerét...
 
Mesélő: Aung tehát mégsem tért vissza édesapjához szülőfalujába. Ott maradt a kereskedőnél szolgálónak, hogy Mala közelében lehessen. Hamarosan a kereskedő legjobb munkása, majd segédje, végül pedig üzlettársa lett. Amikor pedig Mala szívét is sikerült meghódítania, hét országra szóló lakodalmat csaptak, így juthatott el a történetük híre hozzánk is, ide a világ másik végére... Mert ha onnan nézzük, ahol ők élnek, bizony ők is elmondhatnák rólunk, hogy hol volt, hol nem volt, hét határon túl, de talán már a hatodikon innen, egy messzi országban, ahol ők még nem jártak, de úgy mondják az utazók, hét nap, s hét éjjel sem elég, hogy a közelébe érj... Azon a tájon, ahol a Nap felkel, amikor náluk lebukik, s ha a világ másik végében is van, akkora lagzit csapnak, hogy a mulatozás odáig is elhallatszék... Aung a bábokról sem feledkezett meg, tanácsot kért tőlük mindig, amikor szüksége volt rá, s habár az erő és a tudás mindig a segítségére volt, azokat bölcsességgel és jósággal használta.
 
Finálé.
 
Marcona: (énekel.)
 
Erős kar és izmos váll,
jól áll nekem, nem vitás!
Ha az erőm megfeszül,
jöhet már a pusztítás.
 
A hegyeket felemelem,
a sziklákat szeletelem,
porrá zúzom a falakat,
erős vagyok, mint a lakat.
 
Varázsló: (énekel.)
 
Tudom én, mit nem tud más,
nincs e fejben vadhajtás.
Sejted azt, hogy mit kívánsz?
Azt se tudod, mire vágysz!
 
Nincs e földön olyan még,
amiről én ne tudnék,
mert a tudás oly erény,
amely csakis az enyém.
 
Istenek Királya: (énekel.)
 
A bölcsesség egyszerű,
ne légy hozzá együgyű.
Itt van már a pillanat,
minden szem most rád tapad.
 
És bölcsen élni oly nehéz,
bonyolódik már az ész,
elveszted a fonalat,
leld meg benne önmagad.
 
Szent Remete: (énekel.)
 
Ha jól mennek a dolgaid,
értékelni nem tudod;
ha rontasz rajtuk valamit,
akkor aztán menni fog:
ha segítesz másokon,
és világgá kürtölöd,
inkább csend és titok volna,
hogy te leld benne örömöd.
 
Mind: (énekelnek.)
 
És itt már a lagziban,
hadd érezzem jól magam,
éljen a pár boldogan,
minden jó, ha vége van.
 
HA SEGÍTESZ MÁSOKON,
ÉS VILÁGGÁ KÜRTÖLÖD,
INKÁBB CSEND ÉS TITOK VOLNA,
HOGY TE LELD BENNE ÖRÖMÖD!