Sirbik Attila
A sündisznó bundája

Veszélyes földre szállás

TanyaROM stabilizációs kísérlet...

Alapszituáció: adott néhány romos Tanya, és adott néhány kreatív fiatal. Mi jöhet létre ha ez a kettő találkozik egy művészeti önkifejezéssel dúsított fantáziatérben?

Kellékek: festék, kosztüm, kreativitás.

Reflexiók: Az ember úgy tartózkodik a világban, mint aki egy magánterületről, egy itthon felől érkezett, ahová bármely pillanatban visszahúzódhat. Nem egy csillagközi térből jön, ahol önmagát eleve birtokolná, és ahonnan minden pillanatban újrakezdeni kellene veszélyes földre szállását. De nem durván odavetett és magára hagyott a világban. Egyidejűleg kint és bent lévén, egy bensőségességből kiindulva kifelé halad. (Emmanuel Lévinas).

Ha bejárjuk Kishegyes környékét (de más települések körét is) számtalan romos tanyára bukkanhatunk. Tanyára e? Vagy ezek már valami egészen mást jelölnek. Funkciójukat tekintve a múltba helyezkedő szinte álomszerű asszociatív mezőt magukban foglaló irreális deterritorizált-térré, hely-színné válnak. Mintha csak a Standard Multiplex tanyarom felújító, megújító csapata ezeket az irreális, álomtér-esszenciális részleteket csempészné a valóságos térbe, létrehozva egy sajátosan filozofikus építészetet.

(((Bizonyos elképzelések szerint — a települések, a városok külterületeit elfoglaló tanyák anno szocialista falvakká fejlődtek volna, a kommunizmust lassú-halódó, de a felszínen fennen virágzó boldog-mosolygós családok fejlesztették, és egyben építették volna a boldog-álomlétszerű (mekkora különbség álom és álom között?!) gyönyörűséges jövőt. Ezen elképzelések gyakorlati megvalósításai azonban a 20. század ŰRODÜSSZEIÁIVÁ váltak.)))     

A munkahely és a szociális érzékenység nélküli tér irányíthatatlan űrrakétaként szállt ki a világűrbe és csapódott be itt a kishegyes környéki élettelen-térben, meghatározhatatlan becsapódási koordinátákkal.

A Standard Multiplexesek saját/sajátos gondolkodásrendszerének színes-kaotikus rendszerbeállítását (a rendszer szó talán nem a legmegfelelőbb, de mindenesetre valamiféle rendezetlenségében egységesség felé törő dolgot képzeljünk el egy paradoxtérben), elképzeléseinek intencionalitásait projektálja, mintegy vetíti az irónia olajozott pályáin a külső térbe. Virtualitásában valóságossá téve, létrehozva az álomtér-valóság  ROMokat. A projekt a ROMból indul ki és bejárva saját szubjektív valóságtartalmait, jut vissza ugyanoda. A kint és bent (aszimmetrikus) ellentétpár megszüntetésével, átmetszi a szubjektum objektivációs terének létrehozási törekvését.[1] Megszünteti az e térbe belépő számára a lehetőséget, hogy elbújjon, elkülönüljön. Mindenhol jelenlévővé teszi a szereplőket, fel fedettekké, fel oldókká. Minden belsőt külsővé varázsol. (belső félelmeink kivetülése)

Egy köztes tér-idő közt hoz létre az elhagyatottság és a belakhatóság illúziója között. Ez a „szállás-fiction”, ahogyan Sinkovics nevezi. Amikor a sündisznó ledobva bundáját és a rejtőzködő jelentés, teljes meztelenségében feltárul. És válik ez a feltárulkozás a kreatív fantáziavilág bezáródottságában egy abszurd felé nyitott humorrá. Amikor már a magatehetetlenség, az illúzióra alapozó, látványművészet nem képes fenntartani önmagát. Meg kell szűnnie, hiszen tárgyhoz (a ROM-okhoz) kötöttsége kiszolgáltatottá teszi. Meg kell szűnnie, ideiglenes művészetté kell válnia, fell értékelnie a gesztus, a testi megnyilatkozás egyszeri és megismételhetetlen voltát (Góbi Rita tánca, aki a patkányok és űrlények harcának vet véget, mintegy focibíróként. Aztán pedig izomfeszítő táncot lejt.). A táj misztikája egészében bomlik ki.

És, hogy újra Sinkovics kifejezését használjuk, végső feloldódásként megszületik, létre-jön, a ROMantika. Aztán mindenki hazamegy. És marad egy gyönge szöveg, meg a ROM.