Sirbik Attila
(A) (S/s)zajkó

Szajkó

Szajkó: "Állandó", illetve kóborló madár. A költési időszak után csapatosan néha nagyobb távolságokat is megtesz. Rendszertelen időközönként inváziós mozgalmait is megfigyelhetjük. A Magyarországon költő madarak kóborlásaik során eljutnak Szlovákiába, Lengyelországba és Szerbia és Montenegróba is. Hosszabb távolságra nem csapatosan repülnek, hanem elnyújtott láncban követik egymást a madarak.

Régóta kutatott kérdés

Régóta kutatott kérdés, hogy a vonuló madarak miként tájékozódnak a térben. Felvetődött, hogy hosszú távú orientációjukban a Nap irányának, a csillagok állásának valamint a földi mágneses térnek lehet fontos szerepe. Viszont az utóbbi időkben kiderült, hogy egyes költöző madarak látórendszere érzékelni képes a fénypolarizációt és ezt a képességüket arra használják, hogy az égbolt polarizációs mintázata alapján határozzák meg a szoláris meridiánt orientáció céljából. Az 1960-as évek végén és a 70-es évek elején a mágneses orientációval kapcsolatos bizonyítékok egyre sokasodó száma ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy a költöző madarak tájékozódása több, a szervezetet kívülről ért és visszahatást kiváltó hatáson (stimuluson) alapul. Az ún. "jel-konfliktusos" kísérletek eredményeként derült ki, hogy a rövid távú orientációs döntéshozatalban a mágneses tér elsőbbséget élvez a csillagok állásával szemben, de naplementekor és napfelkeltekor a vizuális információk a döntőek, szerepük túlszárnyalja az előző két stimulusét. A legújabb kísérletek alapján mondható, hogy a madarak szürkületkori tájékozódásában az égbolt polarizációs mintázata a mérvadó.

Nézzük csak

Nézzük csak meg Szajkó István képeit, amelyen megjelenik a logo, és motívumként a szajkó. Képeit mintha az ő szemén keresztül látva festené. Szajkó egy szajkó emlékezete és benyomásai alapján. És milyen szépen összekapcsolódik fizika, biológia és művészet, létrehozva egy élvezetesen vizualizált virtuális világot. Számunkra, de (a) (S/s)zajkó számára vajon az e? Mi (a) (S/s)zajkó számára a virtuális?

Felfejteni

Felfejteni ezeknek a képeknek az érzékenyen szétfeslő nyiladékait, mögéjük tekinteni, de nem megkerülve, elfelejtve a tárgyszerű képet, hanem magán a képen át, hogy míg tart az írás kopogó folyamata (mintha a szajkó csőre kopogtatna), ott legyen, jelen legyen az a pára, amely Szajkó képeit belengi. Megérteni az elénk táruló látvány elmosódottságát, a város hangulati-érzékeny befogadásának páraszerű, vibráló megmerevedéseit, kimerevítéseit. Az eleven emlékezet képezte motívumvilágot, amely a szubjektivitás végtelenül nyugodt vonásait festi a vászonra. A várakozás pillanataiban rejtőző dinamizmust, amely a következő pillanatra utal, és a festő csendes szemlélődését, ahogyan a festékteli felület előtt szinte a jelen nem lévőség állapotába merevíti a szétfolyó színeket. A könnyedséget, ami a néző-befogadót is meglepi egy pillanatra, hogy a következőben már teljesen átadja magát a látványnak. Megérteni azt a közvetlen megjelenítésen átfutó állandó mozgóképszerű pillanatot, amely ezeken a képeken egyszerre valami külsődlegesre is utal. Körbejárni a kerékpárt, elgondolni a már jelen nem lévő embert, de csendesen, hogy meg ne zavarjuk a nyugalommal szemlélődő galambot, aki a még a térbe be nem lépett ember megzavaró lépteit susogja. Leírni olyan mondatokat, hogy a belső és a külső dialektikájából kibontakozó létértelmezés szervezi Szajkó képeinek színeit. És miután körbejártuk a kerékpárt, esetleg rá is ültünk, tettünk egy-két kört, visszatenni a helyére (a lebegésbe) és most visszatérve a képből, körbejárni azt, ha lehet. Lehetne, ha Szajkó képei nem lennének bekeretezhetetlenek, hiszen a kép folytatódik a tárgyszerű kereten, amely elveszíti funkcióját. A látvánnyá összeálló festék már csak a festék befogadására alkalmas közeg hiányában nem folyik a padlóra. De folytatódik mégis a befogadás virtuális terében, ahol a már említett emberek különféle irányú mozgásai sejlenek fel. És akik nem tudják, hogyan válnak egy festmény részeseivé, Szajkó képei befogadják a befogadót is. Magukba rejtik a dimenziók láthatatlan szövedékét, és létre hívnak egyfajta határtalan festészetet. És amikor emlékével kellő távolságra jutottunk, mi is délibábszerűen látjuk az érzékeinkben visszatükröződő valóságot.