Terék Anna
Embernek lenni, azt jelenti

Hassal az égnek, háttal fűnek esni. (Kipirultak a hangyák a tenyerem alatt.) Pislogni, fázni, lélegezni. (És te úsztál, én úsztam, Géza ott úszott velünk.) Leszázalékolt kabátban hazatérni, ledobni a konyhapadlóra, mosolygós bögrébe kávét önteni. (Nevet a cukor. Kiröhög ő is.)

Este kávét inni, fázó talppal zoknikon állni. Testet melengető, árengedményes kávét nyelni. (Mintha nyelném a varázst.)

Ágyban párna pokróccal. A dróton a galambok egymás közt. Hova futni. Látni sem akarni a reggelt. Lelőni az életét.

Fésülködni tükörképpel, (megmosolyogtató testtartás, a galambok megint egymással a dróton, kitúrom a párnát a takaró öléből) fogat mosni langyos vízzel. Tusolni, aludni, ébredni, visszaaludni, tusolni újra, csak hogy magamhoz térjek.

Rád nevetni, esküdözni. Arccal a galambnak, háttal a párnának állni, ki mintha vérezne. Szívberejtett hazugságot körbejárni, megvizsgálni. Lelőtt halottunk mellé guggolni.

Kocogni az ablakon, vizet inni. Utána hangok, tv és zörej, nevetni az elalváson. Galamb kocogtat. Ringatja csípőmet a nevetés. Értelmetlen a szekrényátcipelés. Lakásunkat átrendezni, hátha megváltozik minden. És te úsztál, én úsztam, Géza ott úszott velünk. Most hassal combomnak, háttal mindennek ülnék, de nevetnem kell a mindennapi kedvességekért. Felszolgálom ebédemet, megosztom akár veled, akár veled, akárhogy keresek mást, csak te eszel. Hallgatsz, megeszed, amit enni adok. És még a csöndet is elnyelnéd, belemagyarázva széles önuralmadba szépségemet. Kezem, mint egy betegség, vállamból kiáll az akarat.

(Már magadhoz sem veszed kezed, és kifogyatsz önuralmamból is. Fogadóképes az elnyűtt mosoly, kis rúzzsal átírom a lényegét a számnak. S te még mindig nem veszel magadhoz közel.) Buszon ülni. Újságot lapozni, elhullajtani a jegyet. Pénzecskét a zsebbe tenni, olvasgatni, megszólalni: "Ülni, állni, ölni, halni. vonat elé leguggolni."

(Késik a busz. Barátunk ott áll melletted. Megfogod a kezét. Én figyelem, hogy jön-e a busz. Kapirgálom a csikkeket a betonról.

Első cigaretta.

Félreteszel, inkább rá nevetsz. Megérdemli, mert buta és nálam csúnyább - gondolom. Azután már fogod a másik kezét is.

Szólok, hogy jön a busz. Nevettek, ez nem arra megy.

Második cigaretta.

Az ölemben hordhatnék egy gyereket. De megnőne és akarna másokra hasonlítani. Engem soha még nem irigyelt senki önmagamért. Nem tudom, milyenek a mozdulataim.

Megint begurultam az ágy alá. És te ahelyett, hogy piszkavassal kipiszkálnál, letakarod az ágyat, és vendéget vársz.

Rugóba ütöm a fejem.

Harmadik.

Kis csönd. Nézitek a betont, meglöksz.

Negyedik cigaretta.

Indul a lélegzés. Tükörponty szerelem. Mikor lesz belőlem halászlé?)

De ő úszott, én úsztam, s Géza ott úszott velünk.

Azt mondta: érett vagyok és szép. Úgy mondta, ahogy eddig minden korabeli. Nevettem "éretten", "szép" mosolyommal.

.hogy egy lenni a sok közül.

A sokaság buta. A kis "sok" meg megerőltető. Egy idő után mindent magának akar a többitől mind, és azt hiszi, hogy embernek lenni azt jelenti, .

. hogy sok lenni az egy közül. Értelme, mint a kihűlt levesnek, elzöldült foltokkal a felszínén. Belekanalazni és elfogadni, a több "én" másoknak jó. De kerget, és végül azt jeleni, ha.

.egy vagy, de leszázalékolt. Aránytalan, bájos fizikum, szépnek mégsem mondható. Alacsonyabb rendű léptékek. Tükörbe nézve mérem magam. Tömör szemeimmel várni, hogy a fiú, aki gyalázza létem, megkönyörülve magához vegyen. Annyit jelent, .

. hogy táplálni másokba, hogy buták, hogy magad megmutasd, kiemelkedhetsz közülük. Pedig mégsem. Jön az erőteljes, meghatározó gyerekkor, és rám szól, vagy rászól az emberre az anyja, hogy tudása hiányos, butább, mint a többiek. Rossz sorsot bizonygat nekünk és elmegy vacsorázni.

A telefon kattan, és én is azt hiszem már, embernek lenni azt jeleni. ha boldogok vagyunk és buták. Ki sem nevetsz. Meg sem nézed, mi rajtam a fontos. Géza úszott, mint egy néma. Te hallgatsz, mint egy veteményeskert.

Végigsétáltam minden jelentésemen. Hátamból kerítést, kezeimből lámpatartó karokat csináltál. Fejembe beszorult a gondolat, és feszít, feszít, mint akinek kedve nincs használni a szerelmet.

És végignéztem magam csukott szemmel.

Terék Anna, ha okos.

Terék Anna, ha írhatnéka van.

Terék Anna, ha sovány.

Terék Anna, mint anya.

Terék Anna, a testvér.

Terék Anna, mint reklám.

Terék Anna, ha alszik.

(Ha-ha-ha mint a mintha... pedig csak kötőszavak.)

És értelem híján megint abbamarad minden. Holnaptól, naponta arrébb tolom majd az ágyam, lenevetek a reggelre, magamra erőszakolom véleményed, mosolygok, ha más kezét fogod meg. Lesem majd, mikor nem nézel embernek. Várom, hány rossz osztályzatomért tesznek engem felelőssé. Várom majd, hogy megjöjj, várom, hogy ismét elutazz. Kényszeredetten megelégszem majd a jóval: fáznom kell, de nincs időm.

Miért gyávaság elmenekülni problémák elől?

Az emberek problémákká válnak egy idő után. Az embereket nem lehet megoldani. Embernek lenni azt jelenti.

... hogy nem lehet megoldani, ha problémává válik.

Embernek lenni azt jelenti, hogy ésszel gondolkodni?

Az ember úszik, Géza úszik, s mi élvezve evezünk.