Tóth Béla
Koppan a szappan

BuboRÉK az ÉG plafonján

Így megyünk tönkre

Hirtelen és lomhán

És

Tollpihe röppen föl az éjben

A feldurranó fényben

Hajnalra szürke lett a csönd

Már senki nem köszönt

És

Fönt, vagy talán lent

minden Szent éppen

haptákban állt

nem törődve semmivel