Milovan Miković
Félelem

 

Csillagtalan éjben

súlyos csend,

torokszorító sötétben

gondolataid olvadnak

komor ölelésében,

tompa ütésekkel

mély forrásból.

Búza leng a szélben.

Mind ez ismeretes

És valótlan és való.

Fülsiketítő csend éles fájdalma

egy júniusi napos reggelen.

Mint egy rémálomban

mélyen magadba zuhansz

csúcsokra kapaszkodva.

A zsákmánnyal száll

komor valaki.

Lovas? Madár?

A halál is undor-gyilkos.

Valaki, mint ember.

 

Fordította:

Molcer Mátyás