Bába Zoltán
A mikromese költőisége

Ajándékok

Temesvár gyermekei ezüst virradatokat küldenek a folyón lefelé Becskerek gyermekeinek. Becskerek gyermekei arany naplementéket küldenek vissza a folyón fölfelé Temesvár gyermekeinek. Akkor újra, Temesvár gyermekei a folyón lefelé áttetsző forrásokat küldenek Becskerek gyermekeinek. Becskerek gyermekei pedig a folyón fölfelé tündér-körtáncot küldenek vissza Temesvár gyermekeinek. Aztán ismét, Temesvár gyermekei folyami kagylókat küldenek a folyón lefelé Becskerek gyermekeinek. Becskerek gyermekei viszont tavirózsaszirmokat küldenek vissza a folyón fölfelé Temesvár gyermekeinek. Itt sincs még vége, hanem Temesvár gyermekei a folyón lefelé opálkárászokat küldenek Becskerek gyermekeinek, míg Becskerek gyermekei szitakötőket küldenek vissza a folyón fölfelé Temesvár gyermekeinek.

Tulajdonképpen, ők ily önzetlenül ajándékozgatják egymást mindaddig, mígcsak fel nem cseperednek és képzeletük el nem romlik.

Zarándoklat

Ama fölfedezés hallatán felzaklatva, miszerint a Föld kerek, egy protestáns eldöntötte, hogy megvédi a megingott dogmát, és zarándokútra indult. Legelőször is felkapaszkodott egy alpesi csúcsra, ahonnan bebizonyosodhatott, hogy a Föld egy tengerekkel körülvett sík korong, de mivel ezzel még nem sikerült megnyugtatnia lelkiismeretét, továbbment, a számára oly visszatetsző, nyugati partra, ahol fogadott egy matrózzal, hogy az nem fogja tudni körülhajózni a világot, ha csak egy irányban halad. A matróz elfogadta a kihívást és azt mondta a protestánsnak, várja meg a keleti parton, azonban tizenöt perc hajózás után hajója, a protestáns szeme láttára, elsüllyedt. Ezek után a zarándok tiszta lelkiismerettel tért vissza oda, ahonnan elindult.

Pán Álma

Érezvén, hogy ütött az órája, a nyár utolsó napján felkapaszkodott sziklájára. Kínok között, akár egy őz, hangtalanul haldokolt a pásztorok istene.

Valahol felcsendült egy furulya, andalító hangjára az isten nehézkesen kitárta szemét: egy Pásztor és a nyája vonultak át a patakon keresztül. Még egyszer megfogni, magához ölelni kívánt egy bárányt, még egyszer - utoljára - érezni a születésben fakadó életet. De még a kezét sem volt ereje kinyújtani.

Alkonyodott már, amikor végre valahára elaludt. Utolsó álmát álmodta. A tavaszról. A fiatal báránykák csengettyűiről. A zamatos szőlőszemekről. Álmában minden olyan volt, mint egykor - a fiatalságában.

Hirtelen egy idegen hang ütötte meg a fülét.

- Az istenek sohasem halnak meg.

Üdvözülve felemelte tekintetét és egy fiatal nimfa képe tárult elé. Térdei olyanok voltak, akár a hattyú torka; karjai, mint a szerelmes kígyók; gyengéd ujjacskái erdei bogyókra emlékeztettek, amelyeket oly szívesen és jóízűen eszegetnek a fiatal pásztorok; nyirkos kis mellecskéi úgy festettek, mint még éretlen pattanások. És hogy mindez nem látomás, azt bizonyították a fiatal testből áramló édeskés illatok és a hosszú, aranysárga haj tömege, amelynek szálai végigsimították, megbizseregtették az elérzékenyült istent, amikor ölébe helyezte a furcsa jövevényt.

Szegény Pán.

Másnap reggel a pásztorok találtak rá az istenre, amint álmában egy láthatatlan nimfát ölel.

A tapasztalt írónő szerencsétlensége

Mesét akarok szőni a csodálatos egyszarvúról, de sehogyan sem sikerül. Mitsem ér az, hogy képzeletemben izgalmas cselekmények egymásutánja áll rendelkezésemre, hogy gazdag képek áradata burjánzik lelki szemeim előtt, sőt hogy még a mese csattanóját is előre tudom, amikor elszökik tőlem az ihlet.

Archetípus

Egy neolitkori fiú minden reggel a vízparti homokba rajzol egy lányt, akinek kecsességével egyetlen reneszánszbeli madonna és egyetlen modern divatbemutató csinibaba sem versenyezhet.

Mesék meséje

A kínai császár aranyhalacskája halálosan szerelmes volt ura aranygyűrűjébe. Mivel a gyűrű a csábítások ellenére is hű maradt a császár ujjához, a halacska hosszantartó szerelmi szenvedései következtében megbetegedett és a fájdalomtól elájult. Amikor a császár észrevette, hogy kedvence magábazárkózva elrejtőzött parányi halastava fenekén, hasra feküdt és ama szándékkal, hogy megvigasztalja, a vízbe mártotta kezét. Eközben figyelmetlenül cselekedett, és ujjáról lecsúszott a gyűrűje, amelyet abban a pillanatban magához kaparintott a felelevenedett halacska. A császár se váratott magára, hanem azonnyomban gyűrűje után vetette magát a vízbe, ahol fuldokolva elnyelte a halacskát. Ily módon mindhárman egyszerre találták magukat az egyedülálló anyag üdvösségében.

Nabokov

Nabokov sokáig azt hitte, hogy a tükörben mindenféle csoda megtekinthető, kivéve a...

A fönti sorokkal kezdtem bele egy Nabokovról szóló esszébe, de még a kezdő mondatot sem tudtam befejezni. Hiányzott egy ismeretlen barátjához Buenos Airesbe írt levele, amelyben bizalmasan közli a címzettel, hogy egyszer borotválkozás közben látta Azt pont abban a pillanatban, amikor pofonvágta magát. Látta tehát az embert, aki...

Hogy ezt a mondatot sem sikerült befejeznem, annak semmi köze sincs a levél tartalmának sértetlenségét szavatoló alkotmányos szabályhoz, sem a tulajdonjoghoz, csupán arról van szó, hogy ez semmit sem árul el nekünk az ok-okozat viszonyáról. Mert benne így áll: "pont abban a pillanatban", ami semmiképpen sem egy kauzális magyarázatra alkalmas tény.

Majd ha a komolyabb nabokovisták...

A peches könyv

A legkisebb a világon és mindössze két szóból avagy tizenhárom betűből képzett kismeséből áll. Borítója nincs, akárcsak címe sem, szerzője pedig ismeretlen. Példányszáma egy darab és csak egyetlen könyvesboltban található meg. Szerencsétlensége azonban nem az elmondottakban rejlik, hanem abban, hogy egyáltalán nem lehet eladni. A könyv végletesen olcsó ára és a könyvrajongók végtelen sora ellenére sem, akik a könyvesbolt előtt állva várakoznak, csakhogy megtekinthessék, senki sem akarja megvenni - mivel a könyv annyira megnemesíti az olvasót, hogy még a legmegrögzöttebb könyvmolyt is pillanatok alatt altruistává változtatja, aki nem akar majd másokat általános jó elsajátításával megkárosítani.

Ha már így áll a helyzet, csodálkoztok, miért nem helyezik át a könyvet egy könyvtárba?

Azért, mert akkor többé nem ugyanaz a könyv lenne.

Fordította: S.Z.