Brestyánszki B. R.: A révész satuja
1
1. IDŐ
Dávid
Fuldoklik álmában, majd hatalmasat ordítva ébred, tüdeje sípolva telik meg levegővel.
DÁVID A rohadt életbe.
Zihál, köhög.
DÁVID Nem értem... Bassza meg, a rohadt életbe! A végén még álmomban fulladok meg. Fuck... A rohadt kurva életbe... (felfelé) Most akarod? Most?! Oké, akkor legyen most, nekem oké! De ébren akarok lenni! . A kurva életbe.
Felkel, rágyújt.
DÁVID (már önmagának. Egyre nyugodtabb) Semmi baj. No problem. Egy kicsit beszartál, de már elmúlt.. Ébren leszek. Nem fogok aludni. (hirtelen jött ötlettel a Teremtőhöz:) T'od mit fogok most csinálni? (öltözni kezd, nevet) Valamit, amit megzabálhatsz velem együtt! Aminek semmi értelme. Rajzolni fogok.
Egy tükröt és egy rajztömböt vesz elő.
DÁVID Rajzolok. Egy szép rajzot rajzolok.
Megvárja ihletét, aztán lendületes vonalakkal rajzolni kezdi önarcképét, közben ütemesen mormolja monológját, mint ahogy azt általában mindannyian tesszük, ha egyedül vagyunk.
DÁVID Nice, very nice. Rajzolok valamit, rajzolok valakit. Pedig nem kell rajzolnom, nem kell senkinek... De én mégis lerajzolom. ... és ezzel vége. (egy pillanatra abbahagyja) Eddig az öröklét. Vége a halhatatlanságnak. Vicc. Viccviccviccvicc. Halhatatlanság. Ja. Meg öröklét. Meg mittoménmi. Minek? Kinek? Hol? (van benne irónia) Ez? Itt? Dávid festette festmény! Odanézz! Jajdejó, fucking good, döglesztő! . (ez már nem vicc) Ja-ja. Döglesztő. Meg kell érte halni. És hama-hama kell meghalni! . (tükörképnek?) Igaz?. Ja-ja. Time to die, ez van, piktorkám. De, semmi baj, nincs semmi baj, no problem. Ez a dolgok rendje. Te meg már egyébként is túl vagy a titkokon, right?
Már nem rajzol. A képhez beszél.
DÁVID Vagy csak gondolod? Beszari piktorkám, te csak gondolod? Te nem tudod? Csak asszed? "Tán"? Nem biztos?! Lehet, hogy nem?! Lehet, hogy semmi közöd a titokhoz?!
Halkan belép Anna, és amíg Dávid számára észrevétlen addig feltérképezi a helyzetet.
DÁVID Piktorkám, megmondom én neked, hogy mi vagy. Sofőr vagy. Kamionsofőr vagy, truck diver. Egy légyszar vagy. És ez itt faszverés. A légyszarnyi farkadnak a verése. Ami neked légyszarnyi kielégülést ad. Suttyomban Istent játszol. "Rajzolsz." Minek, sofőrkém, minek? Mondd meg nekem, kicsi barátom, minek? Mert be vagy szarva, hogy átalszod?
2
Dávid és Anna
ANNA Mit alszol át?
DÁVID Hi, Anna baby. Te itt vagy? Mióta?
ANNA Most érkeztem.
DÁVID Nem hallottalak bejönni.
ANNA Ebben a percben jöttem. Halkan nyitottam be, azt hittem, hogy alszol. (puszit ad Dávidnak, az nem viszonozza)
DÁVID Nem maradtál ott?
ANNA Nem. Eszméletlen dilettáns banda. A képek rémesek. (lecuccol) Ha ott alszok, akkor még másnap is dícsérnem kellett volna őket. Inkább hazahajtottam. Meg aztán berendeltem Rudolfot egy páciensével nyolcra. Azt mondta, hogy nekem való modell lehet. (Dávid válla fölött belekukkantana a rajzba) De téged csak szerdára vártalak.
DÁVID (elrakja a rajztömböt) Elmaradt egy fuvarom.
ANNA Passzióztál, kicsi piktorkám? Miattam ne hagyd abba, nyugodtan folytasd. Nem zavarlak, megyek, készítek valamit enni.
DÁVID Nem zavarsz. Nem csináltam semmit.
ANNA Látom... Na, muti!
DÁVID Hagyd a fenébe. Nem tudtam aludni, csak azért.
ANNA Csak egy pillanatra, naaa.
DÁVID Mondtam, hogy ne piszkáld. Fölteszek egy kávét. (el)
Anna kinyitja a rajztömböt, sokáig nézi a képet. Változik.
DÁVID (jön) Megnézted, mi?
ANNA (elhajítja a tömböt. Ideges) A fürdőszobában még mindig csöpög a csap. Téged nem zavar? Meg azt is megígérted, hogy megjavítod az asztal lábát, hogy ne billegjen.
DÁVID So, how is it?
ANNA (rosszat sejtet) Ez?...
DÁVID Aha.
ANNA Mit érdekel az téged? Milyen! Felhajítod a padlásra a többi közé porosodni. Senki sem kíváncsi rájuk, mi a lófasznak érdekel, hogy jó-e a kép?
DÁVID Hé, nyugi, baby.
ANNA (nem nyugi) A magad kedvéért csinálod, akkor miért nyúzol engem ezzel? Inkább arra volnál képes nagyritkán, amikor itthon vagy, hogy megjavítsd, ami elromlott a házban!
DÁVID Jó, jó, jó, ne dühöngj, nem ér meg annyit. Tudom én, hogy milyen. Nem is érdekes. Nézzük azt a csapot.
ANNA Nem dühögök!
DÁVID Oké. Nem vitatkozok.
ANNA Én sem. Csak nem kellett volna megnéznem a képedet. Ennyi. (szünet) De megnéztem...
DÁVID Nem kellett volna megkérdeznem a véleményedet. Sorry.
ANNA Nem is mondtam meg.
DÁVID Mit?
ANNA A véleményemet.
DÁVID A mosdó csapja csöpög?
ANNA (magába roskad) Hagyd a fenébe.
DÁVID A mosdóé vagy a kádé? Most mi van? Ne javítsam meg?
ANNA Ne.
DÁVID Nem értelek.
ANNA Gyere, ülj ide mellém.
DÁVID Fogat mosnék.
ANNA Hagyd, majd később. Most ülj ide. Kérlek.
DÁVID Anna, hagymát vacsoráztam.
ANNA Nem érdekel. Na, kérlek...
DÁVID (hezitál aztán leül) Mondjad.
ANNA Emlékszel arra a képre amit a tizennyolcadik szülinapomra adtál nekem? Arra, amit vízifestékkel festettél csomagolópapírra?
DÁVID Gondolod, hogy épp most jött el az ideje a nosztalgiának?
ANNA Emlékszel rá?
DÁVID Hát. Az is egy vicc volt.
ANNA Miért? Nekem nagyon tetszett.
DÁVID Na ja. Akkor íratkoztál be az egyetemre, én meg passzolni akartam hozzád. Hülye balfasz bunkó voltam. De nem volt pénzem vásárolni.
ANNA Jó kis kép volt.
DÁVID Hát. El t'om képzelni. (indulna, de Anna visszahúzza)
ANNA Emlékszel, hogy mit festettél le?
DÁVID Mit tudom én! Annak már több, mint húsz éve!
ANNA Engem, egy fényképről.
DÁVID Ja. Téged. (szünet) Emlékszek, hát. És miután halálra röhögted magad rajta, gondolom körbemutogattad a haverjaidnak is. Hogy nekik is szerezz egy jó napot. (lódul) That's it. Elég volt. Indul a nap. Főzzek neked is kávét, vagy lefekszel aludni?
ANNA Ne menj el.
DÁVID (ingerült) Mert?
ANNA Csak maradj még itt egy kicsit...
Anna megsímogatja Dávid homlokát, de ez már sok, Dávid felkel és kimegy befőzni a kávét. Anna makacs megalázott mozdulatlanságban várja vissza, közben farkasszemet néz a rajztömbbel. Dávid visszajön két gőzölgő csészével.
DÁVID Hallgatlak.
ANNA Fogat is mostál?
DÁVID Most baszogatsz?
ANNA (pátosszal) Nem, dehogy.
DÁVID Mit akartál mondani?
ANNA Nem akartam semmit sem mondani.
DÁVID Hanem mit akartál?
ANNA Semmit. Hozzád bújni. Csak egy kicsit. (ismét kísérletezik)
DÁVID Mert mi történt?
ANNA Nem történt semmi. Hosszú volt a nap....
DÁVID Ne legyél gyerek.
ANNA (súgva símogatja) Ne alázz meg...
DÁVID Anna, ne!
ANNA Dávid, kérlek, próbálj lazítani...
DÁVID Kurvára laza vagyok. De ezt hagyd abba.
ANNA Miért? Próbáljuk meg, hátha most sikerül...
DÁVID Anna!... Tudod, hogy semmi értelme...
ANNA Akkor nem azért. Egymásért. Kérlek...
DÁVID (ellép Annától) Mindjárt indulnom kell. (az órájára néz) És mindjárt itt lesz Rudi a modelleddel.
Csönd.
ANNA Tudod, hogy szeretlek... (csönd, csönd) Milyen megalázó.
DÁVID (cigaretta) Nem tehetek róla. Nem akarlak megalázni.
ANNA Akkor mi élvezeted van benne?
DÁVID Egyszerűen nincs kedvem, Anna baby.
ANNA Nem is próbálkozol. Nem is akarsz ezen változtatni. Értem...
DÁVID Nem érted. De nem is fontos.
ANNA Nem csak miattam nem lehet gyerekünk, ugye tudod?!
DÁVID Persze, hogy tudom.
ANNA Ezért?
DÁVID Nem ezért. Nincs miért. Most nincs kedvem.
ANNA Soha nincs kedved. (halkan, inkább önmagának:) Én meg egy perverz, deviáns, nimfomániás matróna vagyok, mert havonta, vagy félévente szeretnék szeretkezni a férjemmel. Ugye?! Egy ösztönlény! Egy állat. Szégyellnem kellene magam...
DÁVID Anna baby...
ANNA Igazad van. Az én bajom, hogy szeretlek. Az én bajom, hogy kívánlak. Az én bajom, hogy kihűlt a szereteted. Az is lehet, hogy az én hibám...
DÁVID Hülyeséget beszélsz, baby...
ANNA Már nem kívánsz...
DÁVID Most nem. (veszi kabátját, menni készül)
ANNA Nem kell az elpuhult testem, de taposod helyette a lelkem. Nézz rám! (már nagyon keserűen) Háromhavonta egyszer kívánsz, éjszaka, két percig, mint egy nyúl, épp csak annyira, hogy a végére felébredjek, mi?! Akkor kívánsz!
DÁVID Ne beszélj így, ettől sohanapján se kívánom meg az ölelkezést.
ANNA Ölelkezni! Ne röhögtess! Mikor öleltél te meg engem utoljára? Emlékszel még egyáltalán? Ne tedd magad nevetségessé!.. Néha már csak arra vágyok, hogy ébren legyek, amíg az ösztöneidet kiéled rajtam.
DÁVID Csúnya szavak, baby... Mennem kell.
ANNA De nekem kell az érintésed, az ölelésed, a szavaid, a lélegzeted... érted? ... Te meg szöksz tőlem, mint egy leprástól!
DÁVID Ez nem vezet sehova...
ANNA Elmész?!
DÁVID Sorry...
ANNA Hát akkor menj! Ülj a nyamvadt nyergesedre, és élvezz vele! Menj, a kibaszott életbe! Örökké elszöksz, ha valami bűzlik! Töketlen, tehetségtelen, impotens faszfej! Gyűlöllek! (zokog)
Közben Dávid kilép az ajtón, amely mögött Margit és Rudolf áll.
3
Anna, Rudolf, Margit
DÁVID (elmenőben) Szia Rudi.
RUDOLF (nagyon zavarban van) Szerbusztok... Szerbusz Anna. Bocsáss meg, hogy... de... Menjünk inkább el?
ANNA Ne! (Rudolf karjaiba veti magát, ott zokog tovább)
MARGIT Rosszkó gyüttünk? ... Doktor úr, gyűjjek máskó? ... Bocsánat, vetkőzzek le, vagy most inkább ne?
ANNA (Rudolf vállába) Kegyetlen velem, szívtelen állat...
Hosszú szünet. Rudolf a zokogó Annát vígasztalja, Margitka nézelődik.
RUDOLF Menjen csak, Margitka, jöjjön vissza máskor.
MARGIT Emennyek? Akkó eztet a mostanit nem is számójják?
RUDOLF Margitka, kérem...
Anna megpróbálja összeszedni magát.
ANNA Hagyjad csak, Rudolf. Maradjon, Margitka. Örülök, hogy el tudott jönni... (magának) Nem fogja feltúrni az egész életem... Nem engedem meg neki... Vetkőzzön, Margitka, dolgozni fogunk!
RUDOLF Teljesen ki vagy borulva, kicsim. Majd holnap visszajön, inkább pihenj egy picit, nyugodj meg. Szörnyen ki vagy készülve, szívem.
ANNA (könnyei közt mosolyogva) Csak a szokásos. Nem érdekes. Dolgoznom kell. Margitka meg most jön először, és mindjárt ilyen családi drámába fut. Bocsásson meg, ez nem egy szokásos állapot.
MARGIT Megszoktam én má az ilyet. Semmi baj, elmúlik. Kifüstölik magukat, aztán meg szent béke. Akkó levetkőzök, jó? A doktor úr aszonta, hogy meztelenül akar lefesteni. (nekilát vetkőzni)
RUDOLF (Annának) Gyere, ülj le, kicsim. El akarod mondani, hogy mi történt?
ANNA Nem.
RUDOLF Jól van, csak nyugodj meg. Maradj itt, hozok neked egy pohár vizet meg egy nyugtatót. Nem lenne jobb, kicsim, hogy ha most mégis halasztanád Margitkát?
ANNA (már majdnem egészen rendben van) Nem, Rudolf, kimegyek és rendbe hozom magam. Dolgoznom kell. Még ezt a változatot meg kell csinálnom. Beígértem... Nem mész el, ugye?
RUDOLF Nem megyek sehova, nyugodj meg.
ANNA Jól van, akkor, kérlek, szórakoztasd Margitkát. Sietek. (el)
RUDOLF (csábos mosollyal az arcán) Gyöngyöm, látom, nekivetkőztél, de azt hiszem hiába.
MARGIT De a doktor úr megígérte, hogy...
RUDOLF Tudom, csillagom, ami késik az nem múlik. Megígértem és meg is lesz. De máskor.
MARGIT De a művésznő aszonta, hogy maraggyak.
RUDOLF A művésznő most nincs olyan állapotban, hogy dolgozzon. Ezt te is látod, nem? Öltözz fel, kérlek, fedd be ezeket a csodálatos kebleket, (megcirógatja azokat) és gyere vissza máskor. Szólni fogok, biztos lehetsz benne.
MARGIT Akkó eztet a mait nem is számójjuk?
RUDOLF Nem értem, kedvesem, mit számoljunk?
MARGIT Én számolnám, de nem t'om a művésznőt, hogy számójja-e vagy nem. Pedig ement az időm, buszoztam, az is pézbe kerűt, meg má nem is t'ok emenni a Virágba, mer a kuncsaftjaimat máma átvette a Stella. Beugrott helyettem. Otthon meg nincsen semmim se, és én is kenyéren élek... Érti a doktor úr, ugye?...
RUDOLF Á, értem, hogyne. Mindjárt el is intézzük, kincsem. (fizet) Rendben leszünk? Így megfelel?
MARGIT Ó, hogyne, nagyon is... (cinkos:) Ennyit szokott a doktor úr is anni. (öltözni kezd) Doktor úr, maga jó ismeri a művésznőt, meg okos ember is, kérdezhetek valamit magátú?
RUDOLF De közben kérlek, öltözz, jó?
MARGIT Őtözök má, na! Szóva van egy lány. Nem mesétem? A Karo. Eccé csak beállít hozzám a kutyájáva. Asse t'om, hogy kicsoda, meg mit akar. Aszondja, hogy Karonak híjják, és lefekszik a heverőre a konyhába. Azóta se mozdul onnét. Nem bírom kidobni, tél van, és etetni sincs péndzem. Az igaz, hogy nem is eszik sokat...
RUDOLF Margitkám, tempósabban...
MARGIT Igen, mondom gyorsan, na szóva, a Karo nagyon szép. De nem akar velem gyünni a Virágba, pedig ott jó pézt tunna csináni, az biztos. Ül, meg fekszik, és csak azt a Kerber kutyáját becézgeti... De őszintén szóva azé jó is, hogy van otthun valaki. Mintha saját lányom vóna...
RUDOLF A lényeget, Margitkám, a lényeget.
MARGIT Értem, doktor úr, na, mondom má. Szóva a mútkó, amikó noszogattam, hogy mennyen dógozni az jutott az eszembe, hogy ez pont neki való munka lenne, hátha a művésznő le akarná festeni. Tudja télleg nagyon szép, és legalább vóna belüle valami haszon is.
RUDOLF Persze, hozd csak el, de most menj, gyorsan, csókolom a kacsódat (lágyan megemeli Margit két hatalmas, ringó mellét) meg ezt a két gyönyörűséget.
MARGIT Gyűjjön, télleg?
RUDOLF Jöjjön csak, persze.
MARGIT Megmondja a művésznőnek?
RUDOLF Megmondom, Margitkám, csak menj már.
MARGIT De neki dupla az órabére, me szép, meg fiatal, ugye megérti?
RUDOLF Hogyne, ez természetes. Viszlát, Margitkám. (kicsukná)
MARGIT A doktor urat meg várjam kedden a szokásos időbe, ugye?
RUDOLF Persze, gyönyörűségem, azt ki nem hagynám. Viszlát.
Margit elmegy. Rudolf elrendezi a szobát, különös tekintettel a kanapéra. Útközben bekukkant Dávid rajztömbjébe. Egy pillanatra megáll és nézi, de aztán folytatja a sürgölődést. Anna jön.
RUDOLF Megnyugodtál, kicsim?
ANNA Hol a páciensed?
RUDOLF Elküldtem.
ANNA Hogyhogy elküldted?
RUDOLF Mert most úgysem tudnál festeni, kicsim. Ilyen zaklatottan csak maszatokat csinálnál.
ANNA Ki vagy te, hogy megmondd, hogy én mikor tudok festeni?!
RUDOLF Valaki, aki kíván és szeret... (öleli)
ANNA Hallgatództál?...
RUDOLF Az utcán is visszhangzott a kiabálásotok.
ANNA Mindent hallottál?
RUDOLF Nem tudom. A lényeget hallottam. Nem értelek téged, de boldog vagyok, ha velem vagy, és nekem ennyi elég.
ANNA Mit nem értesz?!
RUDOLF Hagyjuk ezt... (de mégis kibuggyan) Egy jelentéktelen szürke teherautósofőr, aki nem is szeret téged... (símogatja)
ANNA Mit játszod az eszedet?! Pontosan tudod, hogy kicsoda, és, hogy ki lehetne! Pontosan tudod, hogy miért vagyok vele... Mit akarsz? Hagyjam el?
RUDOLF Nem, dehogy, ezt nem mondtam, kicsim. Csak bánt, hogy fájdalmat okoz neked.
ANNA A te barátod is.
RUDOLF Én nem fekszem le vele.
ANNA Én sem...
RUDOLF Úgy tapos rajtad, mint egy lábtörlőn. Te meg hagyod. Sírsz, szenvedsz és hagyod. (csókolja)
ANNA Nem akarok erről beszélni.
RUDOLF De, miért? ... Tudni szeretném, hogy miért...
ANNA Tudod, hogy miért...
RUDOLF Gondolod?
ANNA Akarod, hogy kimondjam? Igen? Akarod? Szeretem! Ezért. Most jó?
RUDOLF (kissé lehül, pedig nem először hallja ezt) Nem hiszem el...
ANNA Attól még igaz.
RUDOLF Csak megszoktad, hogy itt van, csak...
ANNA Nem, Rudolf, tényleg szeretem.
RUDOLF (keserű) Szereted! És akkor mi vagyok én? Dugattyúpótló? Vagy ha beléd rúgnak neked is rúgni kell valakibe? Ezért?
ANNA Nem élvezem, ha belém rúgnak...
RUDOLF Hazudsz...
ANNA Nem hazudok.
RUDOLF Azt mondtad, hogy kívánsz, hogy vágysz rám.
ANNA Nem hazudtam.
RUDOLF Dávidra vágysz!
ANNA Rád is.
Csönd.
RUDOLF Szeretsz?
ANNA Ezt ne kérdezd.
Csönd.
RUDOLF Kívánsz?
ANNA Igen.
RUDOLF Most engem kívánsz? (érinti)
ANNA Igen.
RUDOLF Mondd, hogy engem kívánsz... (még érinti)
ANNA Téged kívánlak...
RUDOLF A nevemet mondd... (még, még érinti...)
ANNA Téged, Rudolf...
Szeretkeznek. Sötét.
4
2. IDŐ
Karo, Dávid
Dávid útról érkezik. Leveti magát a kanapéra: hullafáradt, de jókedvű. Aztán, mintegy véletlenül, előveszi a rajztömbjét. Nézi.
Csöngetnek. Felkel, ajtót nyit. Karo áll az ajtó előtt.
DÁVID Hello, kislány!
KARO Jó napot. Már voltam itt.
DÁVID Come in. A feleségemhez jött?
KARO Nem volt itthon senki.
DÁVID Most értem haza én is. Anna biztos mindjárt itt lesz. Modell?
KARO Mondjuk.
DÁVID Üljön le valahol.
KARO Köszönöm.
DÁVID Éhes? Én két napja nem ettem rendesen. Megnézem milyen kaja van a hűtőben. Ugye, maga is kér? (el)
KARO Nem, köszönöm. (meglátja a rajzot)
DÁVID (off) Dávid vagyok, Anna férje.
KARO Karo. (a rajzra) Ez jó.
DÁVID (ételt hoz) Egy frászt. De kösz. Nem zavarja, ha én mégis eszek?
KARO Csak nyugodtan... Hozok magának egy konyharuhát.
DÁVID (nekilát) Thank's, olvas a gondolataimban.
KARO (halkan) Jobban, mint gondolná...
DÁVID A mosogató melletti szekrényben találja őket.
Amíg Karo kimegy Dávid elrakja a rajztömböt.
Karo jön, hozza a konyharuhát.
KARO Tessék. Miért tette el?
DÁVID Köszönöm. Mit? A blokkot? Á, az csak az én szórakozásom.
KARO A szórakozása?
DÁVID Igen. A passzióm, ahogy a feleségem mondaná.
KARO Ki kellene rakni a többi közé.
DÁVID Ez a feleségem műterme, ezek az ő képei. Nagy művész. Ismeri?
KARO A művésznőt? Nem. De a Margit ismerte, mesélt róla.
DÁVID A Margit?
KARO Azt hiszem a modellje volt. Vagy majdnem. Ő küldött ide.
DÁVID Ja? Értem. Egyébként meglep, hogy Anna most ilyen fiatallal dolgozik, mint maga. Általában elnyüstölt nyanyákat meg papákat fest. (nevet)
KARO De azért kitehetem ide? (mármint a rajzot valahova, ahol látszik)
DÁVID Ne.
KARO Miért ne?
DÁVID Mindjárt hazaér.
KARO És?
DÁVID És munkához láthatnak.
KARO De miért nem tehetném ki a maga rajzát is? (ki is teszi)
DÁVID (zavarban: "semmit se látott") Biztos, hogy nem akar enni?
KARO Biztos. (a képre:) Nagyon szép.
DÁVID A kép vagy aki rajta van? (nevet) Hülye vicc, t'om. Egyébként köszi. Nem biztos, hogy mások is ezen véleményen vannak.
KARO Nem kérdezte meg őket.
DÁVID Nem vagyok rá kíváncsi.
KARO Maga nagyon beteg.
DÁVID Mi? (odafagy a mosoly)
KARO Beteg.
DÁVID Honnan veszi ezt?
KARO Tudom.
DÁVID Mit tud?!
KARO Hogy beteg.
DÁVID Ki mondta?!
KARO Nem mondta senki. Tudom.
DÁVID Rudolf?
KARO Nem tudom ki az a Rudolf. Nem mondta senki. Elnézést, hogy megemlítettem. Nem akartam semmi rosszat.
DÁVID Semmi köze hozzá!
KARO Nem beszélek róla többet.
DÁVID Kicsoda maga?
KARO Nekem adja?
DÁVID Mit?
ANNA Ezt a rajzot.
DÁVID Ezt?
KARO Ezt.
DÁVID Hogy jön ez most ide? Miért adnám magának?
KARO Mert szeretném. Másnak meg úgysem adná.
DÁVID Ha egyáltalán befejezem.
KARO Szerintem már befejezte.
DÁVID Majd megbeszéljük.
KARO Mit?
DÁVID Miért ilyen rámenős? Úgyis találkozunk még, ha a feleségemhez fog járni, nem?
KARO És maga?
DÁVID Mi van velem?
KARO Maga nem akar?
DÁVID Mit?
KARO Lefesteni.
DÁVID Mit?! ... Hogy nekem álljon modellt?
KARO Igen.
DÁVID (most már tényleg nincs levegő) Ne nevettessen, kislány... Én nem vagyok festő... És nekem nem... Én nem szoktam...
KARO Van másik képe is, nem?
DÁVID Van, de...
KARO Azokon is vannak emberek, ugye?
DÁVID Vannak...
KARO Azokhoz nem kellett modell?
DÁVID Nem, Karo. Ugye Karonak hívják? Én idegeneket rajzolok. Emlékezetből. Vagy kitalálom az arcokat. (csöndesebben:) De azt is ritkán...
KARO Kivéve ezt itt, ugye? (mármint azt, amit Dávid legutóbb rajzolt: az az önarcképe) Vagy ez is idegen? De majd én úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy rajzol. És engem sem ismer, nem?
DÁVID Mindjárt jön Anna, és majd ő lerajzolja.
KARO Szeretne lefesteni is, nem igaz? Nem azért jöttem, hogy Anna lerajzoljon. Hozzád jöttem.
DÁVID Hozzám?!
KARO A feleséged holnap elutazik. Akkor. Jó? Egyedül leszünk és lefesthetsz.
DÁVID Elutazik? Nem utazik sehova.
KARO De elutazik. Holnap.
DÁVID Miről beszél?
KARO Én hozzád jöttem. Ha akarsz lefesthetsz, és én hallgatok arról, hogy nemsokára meghalsz.
DÁVID Mi?!
KARO Ezt te is tudod.
DÁVID Tudom, de... (Karo indul kifelé) Ne menjen el!
KARO Nem megyek el, Dávid. Itt maradok, mert egyelőre még nincs hová mennem.
DÁVID Micsoda? Nem értem. Karo, ez...
KARO Csak a kutyámhoz indultam. Kint vár. Egy kis odura van szükségünk, semmi másra.
DÁVID Ide akar költözni?
KARO Csak egy rövid időre.
DÁVID Ide?! Hova? Nem hiszem, hogy Anna ebbe beleegyezne.
KARO Nem is fogja tudni, hogy itt vagyunk.
DÁVID Dehát hogy képzelte?
KARO A padlásra. Oda soha senki sem jár fel rajtad kívül.
DÁVID Ott hideg van.
KARO Nem baj. Engem nem zavar. Csak néhány napig.
DÁVID Miért egyeznék ebbe bele?
KARO Mert te sem akarod, hogy elmenjek. Még nem. Nincs más választásod.
DÁVID El kell mondanom Annának...
KARO Jobb, ha nem teszed. Te is tudod. Most felmegyünk Kerberrel. A feleséged mindjárt hazaér... Holnap, ha elment, akkor lejövök, és lefesthetsz. Jó? ... (el)
Dávid egyedül marad. Értetlen. Sötét.