Jász Attila
[mintarc]

 

Ahogy egyik évszak a másikon áttűnik,

egyik ember énje a másikba átnyúlik,

 

ha körülnéz, azt látja,

a nyár a telet váltja,

 

a falikárpiton a légyott,

csak pillanat, amit a légy ott

 

hagyott, névjegyként, s az én vágyam is ennyi,

csak ezen az arcon nem tűnik át semmi.