Szabó Palócz Attila
A szürke eminenciás

 

Ahogy az egyik évszak a másikba áttűnik.

            ...úgy olvad egybe a két való,

            egyik, mi így vagyok,

            s a másik meg csak úgy önmagán,

            amiben vágyak tükröződnek,

            s talán nem is maradhat másként,

            hacsak nem.

            hacsak mégis.

            frissen, üdén, fennen

            ...túl hiten, bércen, s iskolán

 

Ha körülnéz, azt látja.

            .mily kínlódás,

            mily kínos folyamat ez.

 

A falikárpiton a légyott.

            ...szinte egy fakó kis semmiség,

            akárha nem is légyott, inkább csak

            kis piszok lenne tán,

elkoszolódott foltokba rejtve

            az elmélyült mögöttes tartalom,

            mit látni vél ugyan,

            de nem is sejt,

            csak mindent félreért

 

...s ez teszi, hogy

            már életemnek is csak

            szürke eminenciása vagyok

            a háttérben még mozgatok

            bizonyos szálakat

            de a szálak is ugyanúgy

            mozgatnak már engemet

            viszont;

            a háttérben még mozgatok

            bizonyos szálakat,

de mozgásuk már elakad,

irányításommal már nem rokon

a tánc

...csak ezen azt arcon nem tűnik át semmi.