Ács Károly
Adriai út előtt

 

Rothadok? Vérzek?

Mindegy; senki sem lát.

Hogy ölelhetném meg

Pap Jóskát, Németh Pistát?

 

Magamban búcsúzom

a bácskai nyártól.

Elmúlt, akárhogy húzom,

Tiszástul, Kanizsástul.

 

De még hátravan

Kisasszony napja,

s annál bátrabban

nézek a kerek Napba:

hogy kelhet ott, hol

lebuknia kéne

az Adria forró

végtelenjébe?

 

De hiszen ezt már

túlfelől látom,

a tenger simább,

nyugati partjáról.

 

2005. augusztus vége