Ács Károly
Adriai út előtt
 
Rothadok? Vérzek?
Mindegy; senki sem lát.
Hogy ölelhetném meg
Pap Jóskát, Németh Pistát?
 
Magamban búcsúzom
a bácskai nyártól.
Elmúlt, akárhogy húzom,
Tiszástul, Kanizsástul.
 
De még hátravan
Kisasszony napja,
s annál bátrabban
nézek a kerek Napba:
hogy kelhet ott, hol
lebuknia kéne
az Adria forró
végtelenjébe?
 
De hiszen ezt már
túlfelől látom,
a tenger simább,
nyugati partjáról.
 
2005. augusztus vége