Az elnök úr hazamegy
Az elnök úr nem sokkal egy óra után búcsút int az iskolásoknak, és a három járműből álló konvoj elindul vele a falu főutcáján.
Az elnök urat a középső jármű viszi, villogó lámpát, vagyis megkülönböztető jelzést használ, éppúgy, mint az elöl haladó és a hátul lévő. Az elnök úr tizenkét éves, tehát ötödik osztályos, kísérete is mind tizenkét évesekből áll, mindannyian az osztálytársai, viszont mind nagyobbak nála. Ez azonban nem olyan nagy csoda: az elnöknek nem föltétlenül kell öles termetűnek lennie, sőt, éppen azért igazságos államforma a demokrácia, mert ilyen dolgok előfordulhatnak benne. Legalábbis, az elnök és kísérete így gondolja.
Elöl egy apróbb termetű testőr teker, ő, mint a fiúk elmagyarázták, a gyors reagálású erő. Hátul viszont egy nagyobb fiú, a nyugodt erő biztosít. Az a fiú, aki biciklijének hátsó ülésén szállítja az elnököt, sportol is. Ezért az iskolától az elnöki rezidenciáig tartó hét-nyolcszáz méteres távolságot is távnak nevezi, magát a feladatot pedig kihívásnak fogja föl, akadálynak, amit le kell győzni. Nem csak tudja, de úgy is érzi, hogy minden elnökszállítással erősödik a lába, fejlődik az állóképessége, és ez hasznos dolog. Ráadásul úgy teker, hogy a táskája a hátán van, és természetesen az elnök is viszi a saját táskáját, ez plusz teher, amit be kell számítani, ha mint sportteljesítményt értékeljük az elnökszállítást. Az elnöki sofőr reggel, amikor iskolába indul, megnézi, föl van-e rendesen pumpálva a bicikli, mert lapos kerékkel nem lehet elnököt szállítani.
A konvoj lassan halad a falu főutcáján, és nem csak azért, mert így illik, hanem azért is, mert az elnök azért mégis nehéz.
Persze, kérdés ezek után, hogy hogyan lehet valakiből elnök. Hát például úgy, mondták a fiúk, hogy jól tanul, és közben rendes a többiekkel. Vagy úgy, hogy gyöngébb tanuló ugyan, de rendes másokkal, jó barát. Vagy erős, és nem használja ki erőfölényét. Esetleg mindez együtt, de az már nagyon ritka. Vagy az is meglehet, mondják a fiúk, hogy mindez együtt megvan valakinél, mégsem lesz elnök, mert nincs neki tekintélye. Ez lényeges dolog, de a fiúk sem tudják pontosan, mitől lehet valakinek tekintélye. Ugyanakkor fontos az is, hogy az elnök sohasem várhatja el, hogy hazavigyék. Legyen úgy, hogy amikor a biciklivel járók fölajánlják neki ezt a segítséget, lepődjön meg, és essen neki jól ez a segítség. Örüljön neki. Különben leváltják.
Az elnök, ha hisz a demokráciában, nem feszíti a húrt, hanem örül. Úgy viselkedik, ahogyan kell, még mielőtt a kíséretnek eszébe juthat, hogy a demokráciánál mégis jobb lehet az anarchia.
