Matija Bećković
Ha tudnám azt, hogy magamat büszkén tartanám

Ha tudnám azt, hogy magamat büszkén tartanám
Rabságomban és a bíráim előtt,
Pőre tagjaim bármiben megtámasztanám,
Izzanék s kitartanék mindenek között!
Ha tudnám azt, hogy magamat majd asztallapról
Lökhetem el, s feszül nyakamra font hurok,
Lelkem örökre távozna világotokból,
S zokoghatna utánam a hóhérotok!
De attól félek, hogy elkezdek könyörögni,
Sírva, térden mindent majd elárulok,
S pőre éltem hogy sikerüljön megőrizni,
Mindenre köpök, mindent hajlandó vagyok!

(Csorba Béla fordítása)