tejüvegszerű ablaktáblák
széksorok, fémfogózók,
(térhatárok, térsorompók)
pillanatnyi szűkös
(ébren)lét-közeg
hetvenhat savószemű
kapaszkodó-bitorló
ülőhely-vetélytárs
a szuszogó, álomízű
reggelbe zötyög
egy alig-mosolyba
fogódznék, de a
horkantós, böffenő
szájszag-miliőbe
visszaszédülök
Ad absurdum
támpontot kereső
görcsös
kényszerű
pillanat
magába
sorvad
a tér
dimenzióit
vesztett
amorf
falakról
tompa
puffanással
csapódik
vissza
az utolsó
meddő
hang
ím
süketek a
fülek
zavaros
tekintetek
sosemvolt
mákonyos
álmot
látnak
saját
korlátaim
karfáját
markolom
félek
mert
indulni
kéne
mert
itt se jó
mert
ha maradok
lassan
része leszek
ennek a
furcsa
hiányos
hiánytalanságnak
Tisza
Morózus
porózus sármeder.
Hipp-hopp:
titok!
Mély. Sötét.
Sás, és sár fogságába zárt
sejtelmes rejtelem-
Itt-ott
szilaj, duhaj habparti.
Nocsak!
Így mulat egy
kalandvágyó világutazó,
ki matuzsálem
testel
sem restell
modell lenni?
Felcicomázott
vén múzsa,
már csupán
nosztalgiából
játssza azt,
hogy szép.
Hajdan volt
beste
habteste
ím:
a Föld
cserzett
bőrébe metszett
girbegurba
szűk csatornák
szomorú
nyirokfolyadéka.
