Csík Mónika
Szavak nélkül is

Szembogaradban
tüdőbajos
halk
sikollyal
bomlott
atomjaira
a szikra.
Sejtem:
megértettél.


Dualizmus

két
statikus
pont
közt
feszülő
ezeréves
húrként
a
mindenséget
két
teljesen
egyenlő
partícióra
osztom


Létem

az
időtlenség
darócos
vásznára
fércelt
suta
félmozdulat


Szitár

Egy
tömbből
vájt
bűvös
hangszer
a testem
ördöngös
vén művész
míves
munkájának
páratlan
produktuma
százszor száz
emberöltő
óta várom
hogy
Meg
peN
Díts
VÉGRE!