Játékok
1.
Szavakat versbe
fogva: ébreszt a reggel,
ablakom nyitom,
írnám: "fűről harmat a porba",
de tégla, beton.
2.
Reggel ajtómhoz
osont egy idegen macs-
ka. Ráhullott a
jázminbokorról minden
elsárgult, hervadt szirom.
3.
Csendes napokat
keresek. Lassan nyíló
virág lett álmom.
Túl sok embert ismertem.
Senkihez nem tartozom.
4.
A vers más. Álom-
ország. Rácsos kerítés
véd. Kint szilánk és
kőhalom, durvaság. Itt
jó, lehalkul a vendég.
5.
Megült a szobák-
ban a por, régi illat
szűrődik a rés-
nyire nyitott ablakon.
Halványul, halkul minden.
6.
A hang robban fent.
Más hangot szeretek.
Hajó mélyre ások,
nem ér el. Fülelek, a
lelkemben visszhang felel.
7.
Lapozom újra,
de ott csak a tegnapunk.
Ígérték mára:
más lesz. Ott semmi vagyok. Én
akkor most hol vagyok, ki?
8.
Meneküljél, ha
a félelem az úr. Ne
vádold gyávaság-
gal az álmodót. Nála
ízlelj édes gyümölcsöt.
9.
Zuhog rám a fény,
hold lettem, ezüst virág.
Félek, lehunyja
majd a szemét, és elér
a sötét, a délután.
10
Tálcára tettem
magamat. Nem kellek sen-
kinek. Egy éhes
vándor tévedt a nyitott
ablakhoz. Velem pihen.
11.
Nyitva ablakom,
a Holdra ásít, minden
este otthagyom,
holnap jön egy másik. Vagy
én nem vagyok ugyanaz.
12.
Lépkedek napom
ismert útjain, érzem,
hogy lent a mélyben
tőlem takar valamit
a föld. Pokol kapuit.
13.
Lépteim visznek
a kertben: ott nincs határ.
Fától fáig kör-
ben, soha ugyanaz a
táj. Falak közt álmodom.
14.
Tudom már nevét,
az ünnepét, ami el-
repít hazáig.
Égben, moha-zöld ágyad,
felhőnyi takaród. Én.
15.
Ékkő a fényben
csillan: Napé az érdem.
Kapaszkodom a
fényhídon, elérem a
forrást. Egyedül vagyok.
