Harkai Vass Éva
Őszbe fordul
a nyári almák édesebbek
az őszi alma ráncosabb
ki nem merte átugrani a tüzet
most teába főz száraz magvakat
a kezdetben látni a véget
mi elkezdődött majd fennakad
egy víz sodorta ágon
miközben a kép folyton válto-
zik és változnak a távlatok:
a ház homlokzatán fent magasan
megmozdulnak az angyalok
legyen a titkos helyek
gyűjtőneve C.
bejárhatatlan utcák és terek
eltévedsz kitalálsz elve-
gyülsz lámpásként világítanak
hideg reggelek