Több kell...
A megunt színek vére:
béke,
előlem a szerelem emléke
a házőrzők alaposságával mindent felnyal.
Annak a kezéhez nyúlok,
aki legközelebb van,
a múlt összetöri a jövőt,
s a pillanatba hajszol,
mégis mondd, hogy nem haragszol,
mert csak az számít:
minden van, ahogy van
s lesz, ahogy lennie kell.
Az éjszakák helyett
most a nappal rakja életünk
hol máglya,
hol kandalló-tüzét.
Kezedből öledbe,
öledből szívedbe vágytam,
ha ott vagyok
hova tovább?
Esők nyomát megsanyargatom
ezzel a déllel,
több kell...
