Török Arnold
Én: megint

Loptam tőled egy könnyet,
csorgatva, nézegetve
vártam, míg felszárad,
s azóta merészen újra szeretlek.
Arcod fürkészve írok egy könyvet,
néha könnyedén, néha döcögve
írom, míg szemem elfárad,
s (titokban) szorosan ölellek.
Megint melletted vagyok,
megint öröm, hogy ragyogsz,
megint enyém ízed és illatod.
Megint félek, hogy meghalok.