a galambcentrifuga
mint mosásban kavargó zoknik,
egymáshoz csapódnak néha -
egymáshoz verődnek a szárnyak.
mint centrifugában a bolyhos,
tarka holmik, verdesnek szüntelen
egy pont körül a kifacsart íven,
egyre feljebb és feljebb pörögve.
és ebben az égi tarka-mosásban
összemosódnak lassan a színek,
kikékülnek mind, az örvösök,
deresek, szívesek meg a kíkek,
s kipördülve a tető erőteréből fel-
szippantja őket a kék gravitációja.
